Mit csináltok, amikor kilátástalannak tűnik minden?

Véletlenül a mentális egészség kategóriához sodródtam, és láttam, hogy mennyi ember kér segítséget, tanácsot, olyan is, aki már az öngyilkosságot fontolgatja. Sok embernek van szüksége támogatásra, segítő szóra, de nehéz lenne mindenkinek egyesével válaszolni, így gondoltam felteszem itt a kérdést azoknak, akik hasonló helyzetben voltak, vannak, hátha, akár csak egy ember is talál valami számára hasznosat.

Nem gondolok nagy dolgokra, csak apróságokra, amik mégis segítenek átlendülni egy-egy nehéz pillanaton.

Például, amikor én kilátástalannak érzem az életem meg szoktam nézni az Amelie csodálatos életét, mert szeretem, ahogy Amelie a kezébe veszi a dolgokat, örömöt visz azoknak az életébe, akiknek szüksége van rá, megbünteti azokat, akik megérdemlik, helyreállítva a világ egyensúlyát, miközben ő is megtanulja meglátni az apró csodákat, legalábbis az én olvasatomban.

A másik film, amit meg szoktam nézni, az a Vándorló palota, mert tetszik benne, ahogy Sophie, a hősnő elfogadja, hogy öregasszonnyá változott, egyáltalán nem siránkozik miatta, képes meglátni benne a lehetőségeket, és mindent megtesz, ami tőle telik, hogy kihozza a helyzetből a legjobbat.

Ezen kívül most éppen Marcus Aureliust olvasok, meg egyéb szofistákat, mert úgy érzem, hogy a gondolkodásmódjuk segít kiszakadni egy kicsit ebből a közösségközpontú világból és újból megtalálni benne a helyemet, elfogadni azt, ami velem történik.

Másoknak is vannak ehhez hasonló rituáléi, amik átsegítik a nehezebb időkön, vagy csak egy-egy rossz pillanaton?

Minden választ, bátorítást és gondolatot előre köszönök!