Van kiút ebből az ördögi körből?

Szüleim szeretete kimerült a tanácsok adásában, és a kritizálásban. A támogatás szavak szintjén működik, a gyakorlatban nem, sőt van hogy ellentétesen viselkednek. Pl. mondják, hogy bármikor ha segítség kell akkor segítenek, de amikor tényleg kéne, akkor leb*sznak hogy mért nem tudom megoldani, vagy kritizálják amit elrontottam, amivel csak rontanak a helyzetemen. Ez az egész bizalmi problémákhoz vezetett, senkiben nem tudok megbízni, és senkihez nem tudok kötődni. Tesóimra tudok számítani, de ennyi. A fejemben lévő ideálokból táplálkozok, ami csak még messzebb visz az emberektől. Mondjuk ezt nem bánom.

Szüleimnél lakok, így az ő "hatásukat" nem tudom megszüntetni, de minél tovább kapom ezt annál kevésbé tudok bárkiben megbízni vagy hinni abban hogy bárkire is számíthatok.

Van ebből kiút?

(Próbáltam érthetően leírni, de ebben sose voltam jó, nem tudom mennyire jön át...)