Ha sokszor össze törik a szív, az egy idő után már nem fáj?

16 éves kislány vagy még! Persze tombolnak az érzelmek, de ez is változni fog. Nem öngyilkosságon kéne gondolkodni, és nem bőgni hajnalig, hanem felállni, és változtatni. Ha váktoztatsz magadon, ha magad is elfogadodm hogy szép vagy, hogy egészséges vagy, akkor kinyílik előtted a világ. Foglald el magad valamivel. Keress valamit ami örömet okoz neked. Ha unalams ember vagy, akkor változtass magadon. Anno nekem 15 évesen azt mondták, hogy olyan unalmas vagyok, hogy nem lehet semmiről beszélni velem, egy kis szürke egér vagyok. Semmi nincs bennem ami érdekes lenne. Változtattam. Ma boldog vagyok, vannak barátaim, és voltak, vannak férfiak akik odavannak értem. Pedig semmi extra dolgot nem tettem, csak saját magamon változtattam.

Te is ne mélyülj el az önsajnálatban, hanem változz. Hosszú még az élet, nem lesz ilyen rossz.

6

Az eseted ezerből egy, míg a tinik nagyrészt hasonló érzelmeket élnek át, de 1000-ből 999 kinövi.

Igen, ez egyrészt tipikus tinédzserkori hullám, de sajnos a családod hozzáállása is nagyon árulkodó. Valószínűleg gyerekkorodban sem volt bennük sokkal több empátia és odafigyelés, ezért ejthettek olyan sebeket, amikre talán nem is emlékszel, mégis nagyban hozzájárulnak a mostani életérzéseidhez. Pszichoterápia és egyéb vezetett önismereti módszerek, önismereti csoportfoglalkozások sokat segítenek ebben és azért is érdemes elkezdened valamilyen testhezálló önismereti módszer gyakorlását, mert úgy fiatal felnőttkorodra akár ki is gyomlálhatod magadból családod működésének blokkoló eredményeit.

#2 #6 Csak a tapasztalatlanság szól belőled, látható hogy Te egyáltalán nem foglalkoztál ezzel, nem kértél segítséget, pedig kellett volna és most is szükséged lenne még rá, ha a másik együttérzésétől "állsz helyre". Vizsgáld meg magad, hogy ha az a másik nem lenne, hogy dőlne össze kártyavárként az önbecsülésed és látnád a világot továbbra is egy ellenséges, szemét helynek. Ha meglennének az önismerettel felépített alapjaid, önmagadban is Egész lennél... de sosem késő az önreflexióra.

Tulajdonképpen nem ártana, ha segítene neked egy pszichológus (NEM pszichiáter!!!) csak nyilván annak anyagi vonzatai is vannak...

Meg nem mindegy hogy kihez mész!

Tizenévesen a gyerekből sok megoldandó probléma jön elő, ami főleg a szexuális érésnek köszönhető. És ebben a korban még viszonylag könnyű túl lenni rajtuk.