Hogyan tudnám feldolgozni?Mivel kellene kezdenem?

Megpróbálok érhető és rövid lenni.

2018 október elsején felkeltem és akaratom ellenére remegett a fejem(jobbra-balra),majd nemsokára már nem tudtam fordítani a fejem.Elmentem a háziorvos hoz ő azt mondta,hogy valószínűleg ideg becsípődés lehet (mydeton-t és fájdalomcsillapítót kaptam).Én hülye,sérülésre gyanakodtam elsőnek és ezt mondtam az orvosoknak is,hogy valószínűleg sérülés okozta.Először röntgen felvételt készítettek,de nem tudták elkészíteni,mert járt a fejem és elég szépen beszéltek akkor.Nemsokára jött a CT,az eredményt oda adtam az orvosnak,de nagyívben...elküldött máshova.Elegem lett,és abbahagytam a vizsgálatokat,mert nem viseltem el,hogy úgy beszéltek velem ,mint egy nem tudom mivel.Szóval itthon pihenés hatására nem voltak tüneteim és abban a hitben voltam,hogy idegbecsípődés em van.Aztán jött a probléma, ismét háziorvos.Mondta itt már más vizsgálatok szükségesek,mert baj van.Idegsebészeti szakambulancián azt mondta az orvos,hogy valószínűleg vérrög nyom valamit,de átment a neurológushoz is,mert dystoniát sejtett.Elmondta,hogy fizikoterápiára és lézeres kezelésre van szükségem és majd botoxra és rendbe jövök.A következő lépés reumatológia,nos ott is probléma "a leletre bárki

rá írhatja,hogy lézeres kezelés", ismét szép hangnem.Sirdaludot írt fel a reumatológus és elmentem a neurológiára is,ott az orvos azt mondta dystoniám van és sajnos nincs botox,várnom kell.Állapotromlás...Fizkoterápiára kiírt a háziorvos 7 kezelésre tudtam elmenni,mondtam a hölgynek,hogy inkább b efeküdnék a kórházba.Eltelt 1 hónap itthon már hánytam,rángatóztam, összeestem a fájdalomtól.Szóval az első tüneteim október elsején volt és decemberre már romlott az állapotom.2019-ben bevittek a mozgásszervi rehabilitációra,már nagyon rossz állapotban voltam (a fejem annyira elc savarodott,hogy a nyelőcső nem volt a helyén).Rengeteg kezelést kaptam,de nem sok sikere volt(gyógyszerek,lézer,gyógytorna stb) ,majd a főorvos beszélt a pszichiáterrel és rivotrilt kaptam.Puff enyhültek a problémáim,itt is voltak bajok sajnos,de nem megyek bele.2 hónap múlva kikerültem,de még most jött a java.Megkaptam az első Xeomint és elmondta az orvos,hogy semmi esélyem nincs(nem fogtam fel).Koponya CT vizsgálat(agydaganat okozza-e a problémát),nyaki mr-i.Semmi sem látszódik.Rángatózás,fej remegés stb.Irány Pécs másod vélemény miatt.Wilson-kór gyanúja állt fent.Vizsgálatok,Mri,gén vizsgálat stb...A neurológus mondta,hogy van egy jó és egy rossz híre.Nem vagyok wilsonos,viszont dystoniás vagyok és már voltak tüneteim előtte(ott kikészültem),terápiát javasolt (major depresszió val diagnosztizált a neuropszichológus),irány haza.Pszichiáter a nyugtatót javasolta és hangulatjavító t (nem bírtam,mert túl mozgásom lett tőle),nagyon sokat beszélgettünk,hülyéskedet az orvos,szóval bíztam benne,mert egyedül ő ismerte fel,hogy baj van és nem játszottam meg magam+ismerte a neurológust.Irány Pécs,DBS javaslat és 2020-ban műtét,itt már feladtam, nem mertem bevállalni.A családból akik közel álltak hozzám elhordtak minden gyógyszerfüggőnek,tiszta szégyen vagyok,lőjem magam fejbe stb(azt sem tudták mi a bajom,nulla lelki támogatást kaptam,pedig az elején segítettek).Hát szégyen vagy nem én tavaly úgy voltam vele feladom teljesen.Nem beszéltem senkivel,nem volt étvágyam,pánikroham,rémálmok,szinte minden éjszakát végig sírtam,kerültem mindenkit, abbahagytam a gyógyszerek szedését,hibásnak éreztem/érzem magam.Nagy nehezen összeszedtem magam,de sokszor élni sincs kedvem és kínoz a pánikroham,éjszaka nem tudok aludni,sokszor bőgök , egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni és 4 neurológus sem tudott meggyőzni,hogy nem vagyok hibás.Mondta az egyik orvos,hogy ideje lenne elmennem terápiára,mert támogatás nélkül nem megy.A legrosszabb,hogy sok mindenről lekellett mondanom és sok kapcsolatom megszakadt emiatt.Nagyon sok mindent újra meg kellett tanulnom és büszke voltam magamra,hogy igen tudok borotválkozni,meg tudok inni egy pohár vizet,javul a járásom,tudok normálisan pisilni(nem tudtam lenézni sem)és a botox hatására is javúlt az állapotom,viszont akik fontosak voltak ...Nincs miért küzdenem,elvesztettem teljesen önmagam.