Létező jelenség lehet az, hogy eddigi életem során az elmém kizárta a düh érzését, hogy el tudjam viselni a rossz dolgokat?

az agy elnyomja, átrakja tudatalattiba a sérelmeket, hogy tudjál funkcionálni. persze van az a pont, amikor már egészségügyi problémákat okoz a rengeteg fel nem dolgozott bántás. pl. dühroham, bosszú. magadat készíted ki hosszabb távon én azt mondom, ez az érzelem belülről fog felemészteni, tudnék mesélni. én ha úgy vagyok és tele kezd lenni a pohár,benyomok vmi brutál metált és kiordítom magam, ne tudja senki h sírok, mondjuk én nő vagyok, ez persze pasinál máshogy lehet jó. pl. erdőbe kimenni és ordítani. én írok sokat, mi történik velem, mi volt ez is terápiás, sok youtube videót nézek pszichológusoktól, vagy olvasok témában könyvet. mindenki az orvosoktól várja a megoldást, de te leszel magaddal és magadnak kell megoldani a dolgokat a végén. olyat is csinálhatsz, h a düh és más negatív érzelmet átfordítod: pl. csak azért is megmutatotom ezeknek a faxfejű ge-ci köc-sögöknek, h én is érek valamit! pl. ez engem ez rántott ki, szószerint magamat húztam ki a depresszió-düh rohamokból. nekem még a természetközeliség segít, és sok fizikai aktivitás, amiben elfáradsz, ha párkapcsolatban vagy akkor meg tudjuk mi még jó stressz levezetésnek :)

Ez eddig is mind benned volt, csak el volt nyomva, hogy tudj funkcionálni (teljesen jól mondták előttem). Ezek a dolgok olyanok, mint a tályog. Minél tovább maradnak a mélyben, annál inkább fertőzik az egész lényedet. A gyógyulás módja, hogy a "tályog" kifakad (ez történik veled most), és meggyógyul. Sajnos nem minden pszichológus jó. Bátorítanálak, hogy keresgélj tovább (nekem is voltak/vannak hasonló gondjaim, bár nem annyira durva dolgok történtek, mint veled), és csak sokadjára találtam megfelelő szakembert. Ne add fel! Egészen kivételes ember lehetsz, hogy ennyi mindent túléltél, én a felét nem bírtam volna ki annak, amit leírtál. Megérdemled, hogy segítséget kapjál, és egyenesbe kerüljön az életed.