Hol van az arany középút az érzelmek elfolytása és az érzelemmel teli erős reakció között?

A való életben egy példa:

Te végzel egy tevékenységet amit egy személy állandóan korrigálni akar, te elhalgatod, felelősséged van rá, hogy jól csináld, neki is van beleszólása, tehát jogos, hogy korrigálni akar

..de a túlzott korrigálása néha idegességbe folyik át és elkezd kiabálni, és amikor már túl hangosan és túl érzelgősen kiabál akkor nem tudsz nyugodt maradni, hanem visszaszólsz neki ugyanabban az ideges, érzelemmel teli módon mint ahogyan ő is teszi, hogy vegye a lapot

Hogyan találod meg az egyensúlyt ilyenkor?

Elfolytani nem lehet, nem reagálni nem lehet, reagálni nyugodtan nem lehet, mert akkor nem veszi észre magát, az egyetlen dolog amit tehetsz, hogy erősen visszareagálsz rá, de ez nagyon kimozdít a belső nyugalmadból, de talán még mindig jobb mintha elfolytottad volna

Hogyan lehet ezt továbbfejleszteni, hogy ne mozduljon ki az ember a belső békéjéből ilyen erős mértékben?