Melyik személyiségzavar a rosszabb: borderline vagy nárcisztikus?

4: Többféle borderline típus létezik. Időnként változhat az ember hangulata, de ez még nem jelenti azt, hogy borderline személyiségzavara van. Gyanús jel lehet a kontrollálhatatlan dühroham, katasztrofizálás (a normális dolgok eltúlzása, pl. lemondod a vacsorát és besértődnek, megutálnak), a fekete-fehér gondolkodás, amikor eleinte konkrétan istenítenek, de utána csinálsz egy apró hibát és te leszel maga a sátán, a bántalmazó, stb. A borderline-os hangulatingadozásokat pedig úgy lehetne a legjobban leírni, hogy minden érzelmet szélsőségesen élnek át, pl. beszélgettek, kávéztok, hirtelen szembejön az expasi és extrémen szomoruák lesznek, pedig 1 perccel korábban még vidáman nevettetek. Ez naponta változhat, néha óránként is. Egy normális embert naponta több inger éri, amik lehetnek jók és rosszak is, de nincsenek ránk ennyire nagy hatással, tehát tudjuk folytatni a tanulást miutan felhívott az exünk, nem kapunk azonnal sírógörcsöt, ha valaki idióta beszól, és nem leszünk annyira dühösek a partnerünkre, miután picivel később jön haza, hogy azonnal szakítással fenyegessük, megcsalással vádoljuk, esetleg kárt tegyünk a tárgyakban. Röviden a hangulatingadozás összefüggésben van az impulzivitásukkal. Gyakran kerülnek a pszichiátriára.

A nárcisztikus személy erőszakos, néha csendesen (passzív agresszióval), néha pedig expliciten az. Vannak olyan íratlan szociális normák az emberek között, amiket ők előszeretettel lépnek át és sértenek meg. Az empátiájuk mondhatni alvó állapotban van, vagy teljesen hiányzik. Például, ha egy ember nem akar velünk kapcsolatba kerülni és visszautasítja a randit, vagy bármilyen találkozót, ami nonverbális jelekkel észrevehető (nem beszél a magánéletéről, kifogásokat keres, távolságtartó, felszínesen kedves), akkor kiérezzük, hogy nem akarja és egész egyszerűen nem erőltetjük tovább a dolgot. Egy nárcisztikus a visszautasítást nem képes elfogadni, úgy reagálhat egy ilyen esetre, hogy szándékosan meghívja az illetőt egy esküvőre, temetésre, vagy olyan eseményre, amit nem illik lemondani. Szándékosan átlépi a másik határait, mivel nem érti meg, hogy őt visszautasították, ez mélységesen sérti az önbizalmát. Ezen kívül kihasználják a környezetüket, az emberekhez valódi érzelmek helyett inkább érdekek fűzik.

Szándékosan azért tettem fel a kérdést, mert érdekel, hogy kinek milyen személyes tapasztalatai vannak, és melyik személyiségzavart gondolja toxikusabbnak. Persze valszeg mindkettő ugyanolyan rossz, ha pedig a környezetünkben valakit mindkét személyiségzavarral diagnosztizáltak, akkor a menekülésen kívül más opció nincs.