Miért vagyok képtelen másokat közel engedni magamhoz?

Meglehetősen introvertált személyiség vagyok, de ezzel nem magyarázható az, hogy képtelen vagyok közeli kapcsolatokat kialakítani akárkivel is. Próbálok nyitni mások felé, és szeretek is másokkal beszélgetni, ha amúgy szimpatikus az egyén, de ha már valaki túl sok mindent tud rólam, ráadásul elég személyes dolgokat, akkor valahol mélyen belül elkezdek gyűlöletet érezni iránta. Nyilván introvertáltságomnak köszönhetően elég sok egyedüllétre van szükségem, de néha ennek ellenére is meg tudok utálni valakit, ha túl sok időt töltök vele, vagy olyan dolgokat tud rólam, amiket valahogy nem tudok elviselni. Lehet, hogy azért van, mert mondjuk szégyellem a régi énemet (és az a személy pedig ismeri valamennyire a múltamat)? A mai napig elég problémás vagyok, de régebben szinte lehetetlen egy eset voltam, nagyon sok baj volt velem, egész kicsi korom óta. Amióta tudatosan fejlesztem a személyiségem, azóta jól kezelem a dühömet, meg úgy általában az érzéseimet is, de sajnos nem tudtam még mindent tökéletesíteni. Régebben egy elég erős szociális fóbiám is volt, amit úgy érzem, már legyőztem, de mégis vannak ilyen fura dolgok köztem és az emberekkel való kommunikáció közt. Vagy szimplán lehetséges, hogy azért érzek így az ilyen emberek iránt, mert félek, hogy később csalódnom kell bennük, és ha nem engedek magamhoz senkit sem közel, akkor nincs is kockázat?

Tudom, kicsit hosszú lett, de igazából csak a gondolataimat írtam sorban, ami éppen eszembe jutott, legalább látjátok, hogy mik járnak a fejemben ezzel kapcsolatban. 16/L