Létrejöhet-e fizikai kapcsolat pszichológus/pszichiáter és páciens közt?

A mi esetunkben biztosan nem. Akihez en jarok, a helyen ulve, nyugodtan megvarna, hogy kisirjam magam, meg sem szolalna kozben. Amikor nehezebben mondtam ki dolgokat, akkor is csendben megvarta, amig magamnak sikerult atlepnem ezen a nehezsegen. Nem erzeketlen, csak szerintem tudja, hogy nekem erre van szuksegem. Ha megalltam volna, vagy nem mondtam volna tovabb a tortenetet, azt elemeztuk volna, hogy miert nem.

Sirni meg nem sirtam elotte, de voltak erzekeny pillanataim, akkor csak megjegyezte, hogy latja: elerzekenyultem.

Azert fura, mert en is azonnal odaugrok egy siro ember melle es probalom erintessel is vigasztalni.

Velem egyszer megtörtént, huszonéves lány voltam és egy pszichológus nőhöz jártam, ő a harmincas éveiben volt.

Depressziós időszakomban a magánytól szenvedtem, az ülésen elsírtam magam, ő mellém ült és átölelt.

Gyógyító hatással volt rám, rengeteget jelentett, akkorra már hónapok óta nem kaptam ölelést.

Ellenkező nemű orvos lehet jobb ha nem teszi, veszélyes lehet mert akit kezel félreértheti, lehet akkor én is félreértettem volna meg beleszeretek mert annyira akartam már kapcsolatba kerülni egy emberrel bárkivel, de ettől a hölgytől nagyon jól esett és szeretettel gondolok rá a mai napig amiért megérezte mennyire szükségem volt akkor egy őszinte ölelésre.

Ezt az orvosnak kell érezni mi fér bele egy adott pácienssel és mi nem, én legalább is így gondolom. Az ő felelőssége, mert rosszul is elsülhet de sokat is segíthet vele.