Mit gondoltok a gyermekkori incestust (apa-lánya) hogyan lehet feldolgozni, túllépni ezt ha felnőtt korig nem sikerült?

ebben a keresztény magazinban ( [link] ) megrontott gyerekeknek hívják azokat, akiket szexuálisan bántalmaztak, ami elég sértő, és megbélyegző sztem.

remélem a megerőszakolt.hu-n tudnak majd segíteni.

Kedves Kérdező! Kívánom, hogy sikerüljön vigaszt találnod és megtapasztalnod az élet jó dolgait is!

Az utolsó válaszolónak annyit : sértő volna a megrontott gyermekek kifejezés? Nos, remélem te nem tudod milyen az, amikor elveszik a gyerekkorodat. Amikor megmérgezik, kihasználva a gyengeségedet... Amikor az osztálytársaid alig várják már, hogy hazaérjenek, te meg rettegsz, hogy mi lesz "otthon". Hogy mikor esik neked apád, szétfeszítve a combjaidat, cigitől bűzölögve, lihegve, leszorítva az ágyra. És amikor már elárult, meggyalázott az, akinek vigyáznia kellene rád, segítségért fordulsz ahhoz a nőhöz, aki a világra hozott. Sírva, remegve mondod el a történteket, amit nem is nagyon értesz és te szégyenled magad, mikor pedig téged bántottak... És anyád mit tesz?Belemarkol a hajadba és a falhoz csapkodja a fejedet, miközben elmond mindenféle utolsó szemétnek, hogy ilyet találsz ki az apádról... És rettegve várod, hogy mikor megy éjszakás műszakba anyád, mert előre tudod, hogy akkor apád minden este rád fog mászni. Ha úgy tartja kedve, akkor hajnalban még egyszer, miután horkolva melletted aludt el...

És senki, senki nem hiszi el amit mondasz, mert hát olyan rendes család vagytok...

Mi ez, ha nem megrontás? Szétcseszik az életedet, elveszik a gyerekkorodat!

És igen, van aki megtalálta Istenben a vigaszt. Gagyi dolognak tűnik a megbocsátás, de ha megbocsátasz, akkor már többé nem kell foglalkoznod a dologgal, végre elfelejtheted. Tiszteletben tartom a kérdező kérését, hogy a vallást hagyjuk ki ebből - neki nem ez az útja a felejtéshez. De neki segítsünk, ne fikázzuk le a másik javaslatát, hiszen nem tudhatjuk, ki mit élt át! Köszönöm a megértést és bocsánat, hogy nem pont a kérdésre válaszoltam.

Ami nekem nagy tanulság volt, azt egy 4 gyerekes anyukától hallottam, aki szintén átesett ezen : "A szüleim tönkretették a gyerekkoromat. Apám kegyetlensége és anyám közönye. Megtehették, mert ki voltam szolgáltatva nekik. De a jövőmről ÉN döntök. És elhatároztam, hogy abban nem lesz közük semmihez. A múlton nem tudok változtatni, de megtehetem, hogy nem törődök vele. Akkor változott meg az életem, amikor feltettem magamnak a kérdést : Ha kihagyom a szüleimet, ha egy varázspálcával meg nem történtté tehetném az egészet, akkor most milyen ember lennék? Miket mernék álmodni? Sírva válaszoltam magamnak és megrázott a felismerés : mindezt megtehetem ! És azóta eszerint élek."

Kitartás! Sikerülni fog kijutnod ebből a helyzetből!

"Gagyi dolognak tűnik a megbocsátás, de ha megbocsátasz, akkor már többé nem kell foglalkoznod a dologgal, végre elfelejtheted."

ez nem igaz. nem amiatt nem gondol, vagy gondol vki v.mire, hogy az elkövetőnek megbocsátott-e vagy sem.

+ az pl. hogy a katolikus egyház megbocsát a pedofil papjainak, az különösen dühít.

Teljesen igazad van,kedves utolsó!

Én a saját tapasztalatomról beszélek/írok, hogy nekem mit jelent megbocsátani és mi hozta meg a felejtés szabadságát.

A nyelvtani dolgokról talán nem itt kell vitatkozni, ha érdemes egyáltalán. A szó hangzása is szubjektív. Neked a megrontott = rossz, nekem megrontott = szétrombolt, megalázott, bántalmazott. Emberek vagyunk, más-más felfogással és ez jó dolog. Ettől is színesebb a világ! Díjazom a jó szándékodat.

A katolikus egyházról szintén egy másik fejezetben tudunk beszélni. Az általad említett pedofíl papok szerintem ugyanolyan elbírálás alá kell, hogy essenek, mint a pedofíl szülők, hiszen ők is a nekik kiszolgáltatott, a gondjaikra bízott gyerekeket gyalázták meg, éltek vissza a tehetetlenségükkel.

A kérdezőnek egy jó pszichológus kell. Vagy amit az én orvosom mondott : "Egy pszichológus munkáját elvégezni sokszor elég lenne egy LEGJOBB BARÁT.Akiben feltétel nélkül lehet bízni, akire lehet számítani. Aki nem ítél, nem javasol, csak meghallgat és átölel, amikor kell. És sajnos ez A LEGJOBB BARÁT az, aki nincs az emberek 95%-ának." És újra meg újra csak azt tudom írni : KITARTÁS! Mindig van remény!!!!