Borderline-szemelyisegzavarral dolgozhat valaki,mint napközis nevelö??

Nem tudhatod, hogy hogyan képes kezelni a betegségét. Ne bélyegezzük meg kollektiven a pszichés zavarral élő embereket.

Én is borderline vagyok. 12 éve tanítok középiskolában, soha nem volt gond - sőt a tanítványaim kimondottan kedvelnek...

Meg kell nézni hogy képes-e kezelni a problémáját vagy nem. Ha nem akkor persze lépni kell, de pusztán előítéletek alapján ne döntsünk...

#3 Nos vannak kollegáim, barátaim, és ott vannak a szülők is. Innen az ember kap visszajelzéseket.

Ráadasul az iskolánkban működik egy anonim teszt rendszer, ahol a gyerekeknek van módja név nélkül értékelnie a tanárokat.

Láthatod, hogy nem beszéltem a levegőbe...

Ok, akkor vegyük ki szerintem a borderline személyiségzvart a képből. Nekem is az van, és mellette a bipoláris zavar enyhébb tüneteivel is együtt kell élnem. Ez a magánéletemben nem egyszerű, a páromnak lenni baromi nehéz lehet, sokszor magam sem tudom elviselni.

Egy diagnózis mögé viszont nem lehet elbújni. Munkahelyen nem viselkedünk így, egy-két alkalom nagyon ritkán sok emberrel megesik. Amit leírsz az viszont összeférhetetlenség.

Rólam semmit sem tudnak ilyen téren. Emberekkel dolgozok. 10 év alatt nem volt konfliktusom senkivel. Ha nem vagyok formában akkor is lenyomok egy napot rutinból. Magas pozícióban. Ott tudom fékezni magam. Magánéletben nem. Nem egy külön mentális betegeknek kialakított munkahelyen dolgozok, így a munkatársaimnak nem kötelessége törődni, a pszichés betegségeimmel.