Hogyan éljek úgy, hogy azt érzem, nem szeret a családom?

A férjem kb csak azért van velem, mert van egy két éves gyerekünk, és szerinte a gyereknek szüksége van anyára és apára is. Semmi kedvességét vagy törődést nem kapok tőle. Ha nem lenne gyerekünk, nem hiszem, hogy még vele lennék.

A két éves gyerekünk nem képes kimutatni az érzelmeit (remélem, ez később megváltozik), egyelőre csak annyi érzelem kimutatást kapok tőle, hogy ha valami olyasmit csinálok, ami nem tetszik neki, akkor harap vagy belém mar.

Amióta megszületett a gyerekem, a barátaim eltűntek, elkoptak. Időnként jelentkeznek, hogy milyen kár, hogy nem tudunk találkozni, de sajnos sok a munka. Persze, megértem, de borzasztóan egyedül érzem magam a hétköznapokon, és igazából a hétvégéken is. Hiába van itthon a férjem, velem egyáltalán nem foglalkozik, legfeljebb a fiával játszik, de azt is inkább akkor, ha szólok neki, hogy főzni vagy takarítani szeretnék.

Általában elvagyok, jókat játszunk a fiammal, de néha nagyon hiányzik, hogy valaki megöleljen vagy csak kedves legyen velem.