Mit tehetnék? Magamra maradtam.

Tudják a szüleid hogy szociális szorongásod van? Mert az egy betegség.Nem lustaság.Valós probléma,és komolyan kell venni,mert a negatív hatások rossz felé sodorják az egyént,és ki fog hatni a felnőttkorára is.

Ha nem tudják mond el nekik és utána olvasnak és belátják hogy nem csak lusta és lehetetlen vagy.Ha tudják akkor meg szégyelljék magukat hogy a gyerekük mentális beteg és tojnak nagy ívbe a fejére.

A szociális fóbia kezelhető,vagy legalábbis szinten tartható.Megfelelő kezeléssel,hozzáállással sokkal jobb lehet az életed mint amilyen most.

Ne legyél öngyilkos, semmikor se!!! Az egyáltalán nem jó megoldás!!!

Gondolj arra, hogy minden rendben lesz!!

Kérd meg az ofődet, hogy beszéljen a szüleiddel. Akár hívja be őket fogadóórára és mondja azt, hogy mint pedagógus, úgy gondolja szakértői segítségre van szükséged, érdemes lenne pszichológushoz küldeni téged.

Az tlejesen hétköznapi, ha valaki azt mondja, hogy nincs kedve suliba menni. A szülők képtelenek ezen túllépni, azt se vennék észre, ha naponta megvernének téged a suliban. "jaj, hát katona dolog, üss vissz anekik!" mondanák.

De ha egy felnőtt ember mondja nekik ugyanazt, amit a gyerek, akkor már komolyan veszik.

És ez kva szomorú, de tény, hogy sok szülő nem hisz a saját gyerekének.

Egyetértek a 7-essel! Ha a szüleid nem hajlandóak ezzel a problémával foglalkozni a te kérésedre, akkor az osztályfőnök szóljon nekik!

És ha ennek ellenére nem hajlandóak, akkor az ofő bekapcsolhatja a gyermekvédelmi felelőst.

Fakkk...

Akkor esetleg egy szaktanár aki kedvel téged? Vagy csak simán figyelmesebbnek tűnik.

AKárhogy is, kell egy felnőtt "szövetséges" aki felhívja a problémára fa figylemet. Akár a gondnok is lehet az a kisvakondos ruhájában, teljesen mindegy, arra még ő is jó, hogy szóljon, hogy "miért nem figylenek erre a gyerekre?" És ha megkérdezik tőled, miért kellett a gondnokot belevonni, megmondod, hogy azért, mert senki nem hajlandó meghallgatni, elhinni, hogy problméád van, foglalkozni vele.