Hogy lendüljek túl a szorongáson, idegeskedésen?
Korábban is bestresszeltem, de csak ha volt valami konkrét dolog, pl. egy felelés vagy vizsga volt előttem, de most egy éve elég szorongós lettem még emellett. Néha meg sem tudom magyarázni mitől, vagy amitől lehet, arra nem is gondolnék.
Most például nemrég leültem, összeírogattam, hogy mik lehetnek azok a dolgok, amelyek szorongást, idegeskedést válthatnak ki belőlem. Leírtam, hogy mitől tartok ezek kapcsán, hogy valószínűleg mi lesz a dolog kimenetele és ha rosszul sülnének el a dolgok, akkor mi történne, van-e tétje, ilyesmik. Nyilván az jött ki, hogy rohadtul semmi értelme nincs idegeskednem, teljesen felesleges.
Azokat a dolgokat is felírtam, amik zavarnak, azokon meg nem tudok változtatni vagy nincs ráhatásom, ezeket meg ezért kéne elengednem.
Tehát tulajdonképpen magamnak generálom a problémákat és nagyon nem szeretném ezt, de nem bírom abbahagyni a szorongást, stresszelést. Vannak napok, amikor szinte semmi bajom, minden olyan átlagos vagy akár még jó kedvem is van, lelkes vagyok, míg más napokon meg szorongok, sírok, rossz kedvem van és testi tünetei is vannak ennek, pl. az, hogy alig eszem, rosszabb esetben még hányingerem is van vagy öklendezek.
válasza:Ez valószínűleg PTSD menj el egy szakemberhez
Ha a gyógyszerek én bízol akkor pszichiater
Ha beszélgetésben akkor pszichológushoz.
válasza:Ez miért lenne PTSD? Azt egy traumatikus élmény okozza, amit jellemzően újra és újra átél az ember... a kérdező nem írt semmiféle traumáról, nem derül ki semmi ilyesmi a kérdésből, csak hogy szorong.
Ettől függetlenül érdemes lehet pszichológushoz menni, vagy pszichoterapeutához, mert szorongást pl. kognitív terápiával lehet valamennyire kezelni.
Egyébként kérdező, jól tetted, hogy összeírtad a szorongást kiváltó okokat, mert minél gyakrabban felismered őket, annál könnyebben tudsz rájuk hatással lenni. Nézz utána az érzelmi torzításoknak (találsz részletes leírást róluk a neten), és a gondolataid, érzéseid vesd össze velük.
Én nemrég óta járok dokihoz hasonló problémákkal, és ez az egyik, amit szoktam csinálni, leírhatom a módszert.
Egy táblázat, amiben félírod, hogy mi volt
- a szorongás körülménye (mi történt, hol, mikor, kivel)
- a gondolataid, amik kiváltották a szorongást
- az érzések, amik ezt követték (pl. félelem, testi érzetek)
- mennyire reális a szorongás (gondolati torzítás lista alapján)
- mit teszel, hogy a jövőben megelőzd, vagy hogy tekints rá másképp, reálisan
Példa:
Körülmény: Egy órát késtem a randiról.
Gondolat: biztos azt fogja gondolni rólam a másik, hogy megbízhatatlan vagyok, és nem akar többet találkozni velem.
Érzés: ettől nagyon félek, mert nagyon szimpatikusnak tűnik. (itt fontos, hogy őszintén válaszolj a miértekre, mert ha pl. az a válasz, hogy nem akarsz egyedül maradni, akkor az megint egy külön probléma, amivel foglalkozni kell)
Gondolati torzítás: katasztrofizálás (amikor a legrosszabb következményre gondolsz), cimkézés (amikor leírod magad egyetlen jelzővel)
Megoldás:
a) valójában nem vagyok megbízhatatlan, azért késtem, mert tényleg fontos dolgom volt, és ezt meg fogja érteni. ha nem érti meg, akkor van-e értelme az egésznek?
b) tenyleg elszámoltam az időt, de megmondom neki, hogy legközelebb én állom a vacsorát, és kárpótolom érte.
Ez a megoldás rész a legfontosabb, ezzel tudod ténylegesen átformálni a gondolataid, és megnyugtatni magad.
Azt még leírom, amit érdemes tudni még a szorongásról, hogy minden esetben (a félelem és harag) a tehetetlenség érzéséből fakad. És két megoldás létezik rá:
- vagy a helyzetet változatod meg, vagyis amit tennél, hogy szó szerint fizikailag elkerüld a szorongást (pl. kilépsz a munkahelyedről, megszakítasz egy kapcsolatot, stb..)
- vagy a hozzáállásodon változatsz: vagy elfogadod a helyzetet, kompromisszumot kötsz, vagy pedig kitalálod, hogy tudod jobbá tenni.
Ezt azért akartam még leírni, mert nagyon fontos, hogy a tehetetlenség érzés, vagyis a szorongás gyorsan el tud múlni, ha ötletelsz azon, mit is tehetnél, hogy jobb legyen.
Ezenkívül relaxáció, meditáció is sokat tud segíteni.
PTSD-nek utánaolvastam, nem történt semmi trauma hála az égnek, nem attól van.
Kb már kiképeztem magam a mentális zavarokból.:D De nagyon úgy egyik sem igaz rám teljesen.
Depressziós nem vagyok, mert ugyan vannak/voltak nagyon rossz napjaim, amikor sírok, minden bajom van, nagyon gyorsan vàltozik a hangulatom is, DE nem vagyok állandóan szomorú, nem hagyom el magam, megy a tanulás is, vannak céljaim.
Szociális fóbiára azèrt nem gondolnék, mert nem attól tartok, hogy majd mit fognak rólam gondolni vagy hogy kinevetnek meg ilyenek, de valamilyen szinten mégis az emberekhez is köthető a szorongás. Zavar a tömeg, a sok ember, a nagy zaj, ezektől szorongok. Mert ha egyedül vagyok vagy a családommal és nyugalom van, nem közeleg mondjuk semmi stresszes esemény, akkor alapvetően nyugodt vagyok.
Volt olyan időszak, amikor szorongtam, ha egyedül kellett kimennem az utcára vagy valahova, ez ugye agorafóbiára utal, de azért mégsem mondanám. Talán attól tartottam, hogy majd rosszul leszek nyilvános helyen, messze az otthonomtól, pedig soha nem történt ilyen.
Most már elvagyok, de egyedül csak úgy céltalanul nem megyek ki, főleg nem messzire.
Most ha jobban belegondolok, tuti azért is jött elő megint a rosszkedv, szorongás, mert december van, karácsony, szilveszter. Belegondolok abba, hogy kisebb koromban, gyerekként ez egy nyugodt időszak volt, amit szerettem, de évek óta már utálom. A mi családunkban nem lehet normálisan ünnepelni, nincs együtt a család, mindenki össze-vissza van.
Szilveszterkor pedig néha elsírom magam, nem is tudom, talán most is azért is szorongok, mert jön az újév és tudom, hogy lesznek olyan dolgok, amik engem majd stresszelni fognak, lesznek változások, új helyzetek és már ezen is görcsölök.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!