Normálisnak mondható, hogy 1 évvel azután, hogy az exférjem váratlanul lelépett a szeretőjével, egyszerűen nem múlik az iránta érzett haragom, megvetésem? (többi lent)

Az, hogy nem szépen váltatok el, nem jelenti azt, hogy tök oké a gyerek előtt úgy viselkedni, mint egy ostoba kis kamasz.

Ha kívülről is látszik, az baromi gáz. A volt férjed biztos jót szórakozik rajtad, a gyereket meg csak összezavarod, hogy fújtatsz, mint egy bika. Tűrtőztesd már magad. Én az exemet, még úgyis, hogy nem szerettem már és én szakítottam, mai napig rühellem, hogy egy ekkora faxkalap volt velem mindig is. Ha találkozunk, mégis megerőltetem magam és elcsevegünk az időjárásról, vagy az anyjáékról.

Ha nem megy egyedül, beszélj róla egy barátnőddel, anyáddal, vagy pszichológussal. De a gyereknek semmiképpen nem tesz jót ez a "nincs semmi baj gyerek, csak k*rvára utálom az apádat". Ha szép szavakkal írod le, akkor is kárt teszel abban amit gondol rólad, vagy az apjáról.

❌ Amíg nem találsz valakit akit szeress !

❌ Addig az űrt a harag fogja kitölteni !

✅ Ha találni fogsz valaki mást akivel boldog leszel, a harag közömbösségre fog átállni.

Azért érkezik korábban, mert tudja, hogy felbæszod rajta magad és így továbbra is ő irányít.

Következő alkalommal ne nyiss ajtót vagy ne is legyetek otthon.

Vagy közöld, hogy jöjjön időre és bæszd rá az ajtót.