Gyógyíthatatlan betegség miatt öngyilkos gondolatok. Mit lehet tenni, ha a pszichológus se tud segíteni?

Régen egy vidám lány voltam, sok tervem és célom volt, kapcsolatom, barátaim, jó állásom. A tüneteim 22 éves koromban kezdődtek, egy évvel később elkezdtem rohamosan fogyni, akkor derült ki, hogy crohn beteg vagyok. Eleinte fel sem fogtam ez milyen súlyos betegség és mivel jár. Azt hittem olyan, mint egy nátha és majd elmúlik. De ez nem múlik el sosem, nem tudják gyógyítani, minden egyes nap szenvedek már 4 éve. Lefogytam 58kgról 42re 164cmhez, betegesen sovány vagyok, de esélyem sincs a hízásra. Emiatt utálok emberek közé menni, a munka is nehezemre esik, mert napi 5-6x minimum van hasmenésem, de néha minden órában és nagy fájdalmakkal jár, plusz nincs energiám se, hisz nem tud semmi felszívodni, hiába eszek vitaminokat, egészséges ételket. 2x műtöttek, mindkétszer azt mondták jobb lesz, de nem lett. Az elején optimista voltam, de rá kellett jönnöm, hogy se a diéták, se a kezelések nem tudnak hosszútávon segíteni. Őszintén mi értelme élni fájdalommal, munka nélkül, finom ételek, barátok és kapcsolat nélkül? Tudom, önsajnáltatás, de közben ez az igazság is. Az eutanázia számomra megváltás lenne. A folyamatos fogyás miatt nincs semmi energiám, mennek tönkre a szerveim, így is halálra vagyok ítélve. Járok pszichológushoz, de ő se nagyon tud segìteni. Azt mondja fogadjam el a betegsémet és tanuljak meg együttélni vele. Ezt mondani nagyon egyszerű, de aki nincs benne elképzelni sem tudja milyen egy ilyen dologgal együttélni. Ha már az orvos sem tud segíteni hogyan próbáljak meg talpra állni?