Tényleg ilyen semmilyen az élet? Eddig mért nem tűnt fel nekem?

Én is mostanában élek át hasonlót. Semmi nem motivál, pedig vannak hobbijaim, alkotok, menő munkám lehet, amikor befejezem az egyetemet, ahol tanulok. Mégis úgy érzem, hogy értelmetlen az egész, csak haladok, mert mindenki ezt csinálja. Sokan hangoztatják, hogy csináljunk olyat, ami boldogít, ami miatt szívesen kelünk fel. De ha csak a saját boldogságomért élek, akkor tök mindegy, hogy élek-e vagy nem. És amúgysem boldogítanak azok a dolgok sem, amiket szeretek. Nézem a boldog embereket és nem értem, mitől boldogok. Ha valaki nem hagy maga után semmit, akkor száz év múlva már senki nem emlékszik rá, nem? Akkor meg mi értelme itt lenni. Szokták mondani, hogy a gyerekekért megéri. Oké, de akkor a gyerekeim életének is az az értelme, hogy felneveljék a gyerekeiket? És ez megy tovább végestelen végig, amíg kihal az emberiség és már tényleg nem fog senki számítani?

Na mindegy, nem tudom, a kérdezőt is ilyen gondolatok gyötrik-e, de átérzem a helyzetet.