Nem tudom, hogy ez depressziónak számít-e. Ha igen, akkor mit tehetnék?

Nos írhatnál naplót amiben leírod mit érzel/hogy érzed magad.

Olvashatsz is akár, sok érdekes könyv van. Elkezdhetsz esetleg jogázni is, meditálni vagy festeni hogy kiadd azt ami benned van. 😊

Azért a személyiségzavar kifejezéssel csak így dobálózni túlzás. Mert persze szinte mindegyik mentális betegség kritériumai érintenek mindenkit, CSAK nem mindegy hogy milyen mértékben. Pl. Mindenkinek vannak hangulatingadozásai, egy bipolárisnak is vannak csak ő vagy nagyon nagyon magasan, vagy nagyon nagyon mélyen van És ez a nem mindegy.

Én ebből amit leírtál depresszióra következtetnék, de tényleg jót tenne egy pszichológus, mert egy depresszióval sem kellemes együtt élni, nem kell elmondani a szüleidnek, hogy oda jársz.

Akkor ott a pénz kérdése: ha nincs pénzed, suli mellett is simán lehet dolgozni, legalább annyit, hogy tudd fizetni a pszichológust. Az kb 30.000 havonta.

Én is így csináltam az elején, aztán amikor nálam komolyra fordultak a dolgok, akkor tudták meg a szüleim. Csak nekem kellett mellé pszichiáter segítsége öngyilkossági kísérlet miatt… .

Az öndiagnózis ritkán vezet megoldásra és az önfejlesztés is erősen korlátolt. Egy darabig tudod magad fejleszteni, de ha hibás következtetésekből kiindulva rosszul csinálsz dolgokat és nincs, aki kijavítson, akkor tök ügyesen félre tudod magad kezelni, ami újabb és akár nagyobb problémákat eredményezhet, mint amit helyre próbálsz épp hozni.

Diagnózisért mindenképp fordulj szakemberhez, de a probléma megoldásában is nagyon sokat tud segíteni. Menj el iskola pszichológushoz, keress TB alapon, vagy akár magán úton is szakembert, akivel tudsz dolgozni. Vannak különféle alapítványok is csoport terápiás és egyéb lehetőségekkel. Keresd a lehetőségeket!

A sport része egy fokkal egyszerűbb, mert rengeteg féle edzésmódszer és életviteli tanács elérhető akár a neten ingyen is. A legnagyobb hiba az szokott lenni, hogy az emberek már a kezdéskor komoly sikereket akarnak elérni, ezért az apró sikereket teljesen el is vetik.

Ha nem tudok heti hatszor edzeni, akkor inkább egyszer sem edzek. Ha nem tudok lefutni egy maratont, akkor inkább el se indulok futni. Ha nem tudok 100 fekvőtámaszt csinálni, akkor inkább egyet se csinálok.

Tűzz ki apró, könnyen teljesíthető célokat és tűzd ki célként, hogy azt a könnyen teljesíthető célt minél többször, minél hosszabb ideig tartod. Legjobb, ha tudod minden nap, mondjuk fél évig. De ha egy nap kimarad, azt ne felmentésként használd, hogy "na, nem sikerült, feladom", hanem ösztönzőként, hogy "na egy kimaradt, még egy ne maradjon ki".

Menj el minden nap sétálni a ház körül. Csinálj minden nap 10 felülést, 10 fekvőtámaszt. Ha csak 20 métert tudsz futni, akkor fuss 20 métert minden nap. Amit meg tudsz tenni, tedd meg minden nap. Ha fél éve csinálod minden nap, akkor növeld a mennyiséget egy kicsit. Nem kell nagyon. Nézd meg, hogy tudsz-e 10 helyett 15-öt, 20-at csinálni. Ha megy, akkor legyen annyi az adagod. Az is 1,5-2x annyi, mint korábban. Tartsd ezt a mennyiséget tartósan. Ne engedd meg magadnak, hogy 1-1 alkalomnál többet kihagyj. Van akinek az a módszer jön be, hogy 1 alkalmat még ki lehet hagyni, de 2-t egymás után már nem szabad. Van, akinek az jön be, hogy egyet sem hagy ki.

Az is sokat segíthet, ha sikerül szokásokat kialakítani a céljaid köré, mert akkor egy idő után már nem igényel döntést, hogy akarod-e csinálni vagy nem, mert megszoktad, hogy csinálod és automatikusan csinálod. Egyes elméletek szerint 30-90 nap kell hozzá, hogy egy szokás berögzüljön. Addig figyelned kell rá, hogy csináld, utána berögzül és automatikussá válik.

A rászokást nagyban segíti, ha rendszert viszel a dolgokba, mindig ugyanúgy csinálod, mindig ugyanakkor csinálod, még inkább, ha mindent ugyanabban a sorrendben csinálsz és sosem változtatsz a sorrenden, nem töröd meg az állandó ritmust.

Pl. reggel felkelsz, megágyazol, rögtön lenyomod a 10 fekvőtámaszt, 10 felülést, rögtön az edző ruhád veszed fel, rögtön elmész sétálni/futni. Ezzel akár összekötöd a szemét levitelt, így az sem marad meg külön feladatként, így később pozitív megerősítés, hogy jé, ez is le van tudva, nem kell vele külön foglalkozni. Hazafelé bevásárolsz, így mindjárt kiegészítő célt is rendeltél a sétához/futáshoz, ami megint csak egy újabb pozitív megerősítés lesz később, hogy egyúttal be is vásároltál, így azzal külön már nem kell foglalkozni, tele a hűtő/szekrény, meg tudsz reggelizni, mielőtt kezdődik a napod érdemi része.

Az is sokat tud segíteni a kisebb célok elérésében, ha minél több várható akadályt előre eltervezetten elhárítasz a kivitelezés útjából. Pl. ha nem reggel az indulás előtt kell előásni a ruhák közül az edző ruhádat meg a futó cipőt, hanem már előző este kikészíted akár rögtön az ágy mellé, hogy reggel már szinte bele lépsz és esélyed sincs elkerülni, akkor sokkal nehezebben fogod menet közben meggondolni magad, hogy "áhh, túl macerás, inkább nem csinálom". Ha a város másik végébe mennél futni, akkor akadályod a forgalom, az időjárás, az idő, minden. Ha a ház körüli sétát/futást lőtted be, akkor kevesebb akadály tud szabotálni, kevesebb lehetőséged van kifogást/indokot találni rá, hogy miét ne csináld.

Ugyanez megfordítva is igaz, ha le akarsz szokni más dolgokról, akkor próbálj minél nagyobb, nehezebben leküzdhető akadályokat gördíteni a túl könnyen elérhető csábítások elé. Pl. ha csak egészséges kaják vannak otthon és nem is veszel semmi édességet, akkor sokkal nehezebb csak úgy nekiállni nassolni. Ha letörlöd a Facebook appot, kijelentkezel az oldalról a böngészőből, esetleg még le is tiltod, hogy ne nyíljon meg, akkor sokkal nehezebben fogod az idődet Facebookozással tölteni, jobban meg fogod gondolni, hogy tényleg ezzel akarod-e most tölteni az idődet, vagy ez csak egy automatikus pótcselekvésed, mert megszoktad, hogy olyan könnyű engedni a késztetésnek, pedig valójában nem is akarod?

A depressziót többek közt táplálkozási szokások is nagyban tudják befolyásolni. Pl. ha nem eszel eleget, nem megfelelő időközönként, vagy nem megfelelő tápanyagok bevitelével eszel, azok mind képesek felborítani a szervezet tápanyag háztartását, amik mind képesek kihatni a hangulatodra. Ezek normál esetben nem feltétlenül befolyásolják annyira az embert, de ha eleve nem megfelelő a szervezet működése, akkor kisebb kilengések is nagyobb hatással járhatnak. Ha megéhezel, leesik a vércukor szinted, ami egészen más hangulati reakciókat képes eredményezni. Ha édességekkel, gyors felszívódású cukrokkal pótolod, az rövid távon felviszi a vércukrodat, de aztán hamarabb pótolni is kell. Ha lassabb felszívódású cukrokat fogyasztasz, azok nem okoznak hirtelen akkora vércukor szint növekedést, viszont tartósabban állítanak be egy állandó szintet - viszont ilyet már késő lehet akkor enni, amikor nagyon hiányzik a cukor a szervezetnek. Itt is igaz, hogy ha ki tudsz alakítani egy egészséges napirendet, szabályos időközönként eszel, az segíthet stabilizálni a tápanyag bevitelt és ennek meg lehetnek a pozitív hatásai a hangulatodra is.

Érdemes minél természetesebb, egészségesebb ételek fogyasztására törekedni, kerülni a mesterséges íz fokozó, tartósító és egyéb adalékanyagokat is, mert ezek is képesek lehetnek befolyásolni a szervezet biokémiai állapotát.

Nőként a fogamzásgátlókra is érdemes odafigyelni, akárcsak minden más gyógyszerre is, mert ezek is kémiai vegyületek, sőt sok esetben hormonális készítmények, amik szintén befolyásolhatják a hangulati állapotokat. Lehet, hogy csak pici mértékben, viszont ha amúgy is vannak pszichés problémáid (pl. magas stressz szint), akkor egy pici lökéstől is könnyebben kilendülsz az egyensúlyi állapotból.

A munka/hobbi/tanulás is sokat segíthet. Igazából bármi, ami komoly odafigyelést, elköteleződést igényel képes lehet segíteni, mert eltereli a figyelmed más egyéb dolgokról. Éppen ezért érdemes megkeresni mi az, ami érdekel téged annyira, hogy sokat akard csinálni. A munkának meg van az az előnye, hogy még ha nem is érdekel nagyon, legalább fizet és főleg, ha teljesítménybérben dolgozol valamit, akkor teljesítmény arányosan jutalmazza a ráfordított idődet és energiádat. Persze komoly gond, ha a hangulat problémák miatt nincs kedve az embernek dolgozni. Ezen érdemes tudatosan erőt venni, illetve itt is sokat segít, ha az ember tudatosan megtervezett, rendszeres szokásokat alakít ki. Más tevékenységek folyamatába illeszti be a munkaszervezést is, hogy az is automatikussá váljon, hogy a reggeli tevékenységek után átöltözöl és elmész dolgozni. Amiben az átöltözésnek is komoly szerepe lehet, mert egy "szertartásos" átöltözés munkaruhába valahol egy mentális kapcsoló is, hogy most véget ért a szabadidő, kezdődik a munka, amikor dolgozni kell. Ennek különösen nagy jelentősége lehet akkor, ha ráadásul home office-ban dolgozol, tehát a lakást el sem hagyod, nem mész be a munkahelyre. Ilyenkor sokat segíthet, ha mesterségesen szimulálod magadnak a környezet változást. Pl. a szoba másik sarkában töltöd a szabadidődet, mint ahol a munkát végzed. Minél több formális változást tudsz megteremteni a pihenő és munka környezted között, annál eredményesebb lehet a pszichés váltás és így az idő jobb kihasználása is.

Az is sokat segíthet, ha más, praktikusabb, munkához szükséges tárgyakkal, élénkebb színekkel, kékebb, hidegebb fényekkel és tempósabb, lendületesebb zenével veszed magad körül a munkához, míg lágyabb, nyugodtabb, érzelmesebb tárgyakkal, sárgásabb, melegebb fényekkel, nyugodtabb zenével, nyugtatóbb, barátságosabb színekkel veszed magad körül a pihenéshez, szabadidő eltöltéséhez. Nyilván, ha van külön dolgozószobád és külön nappali/háló, akkor ezt könnyebb megteremteni, ha egy szobában töltöd az egész életed, akkor nehezebb lehet, de azért legalább kisebb-nagyobb mértékben kivitelezhető, ha nagyon akarja az ember.

Az igazán komoly segítséget viszont mindenképp a szakember személyre szabott segítsége jelenti. Nem érdemes kihagyni. Még nagyon fiatal vagy. Minél előbb elkezdesz a megfelelő segítséggel dolgozni a problémáid megoldásán, az életed annál nagyobb részét élheted boldogabban. Minél később kérsz segítséget, annál több probléma rakódik le és minél jobban beleszoktál a problémákba, annál nehezebbé válik megszabadulni tőlük.