Szorongok a háború miatt, és az egész jövőtől?

Kedves kérdező!

Megértem a lelki bizonytalanságodat és félelmedet de a körülményekkel nem érdemes és nem javallott azonosulni!

Segíthet az a nézet miszerint amire nincs hatásunk (háború stb)azon ne aggódjunk amire van hatásunk azon pedig változtassunk: Pl.Nem nézed,nem hallgatod a híreket mivel a média arra van hogy megnyerje a figyelmünket és sokszoros nagyítás és torzítás is van rendesen.

Érdemes olyan elfoglaltságokat csinálnod amik örömet szereznek és jó hatással vannak a lelkedre.

Bármit de a híreket zárd ki!!

Átfogó probléma megoldást tudok adni neked, ha megfogadod, megváltoztathatja az életedet.

Bestiálisan nehéz lesz, figyelmeztetlek rá.

Így szól:

"Állítsd át magadat buta üzemmódba!"

Esküszöm hogy nem trollkodom, had támasszam alá:

1) Még a Family Guy parodizálta ki ezt a jelenséget egy epizódban. Azt láthattuk a képernyőn, hogy egy majom be van zárva egy cellába, boldog, éli életét. Beadták neki az "okos majom" szérumot, és várták hogy világhatalomra törjenek a majmok, erre a majom csak simán felakasztotta magát. (ez nem vicces..)

Mit láttunk itt? Egy élőlény semmi mással nem törődött csak a maga boldogságával, a jelennel, és szükségleteivel, és így nagyon boldog volt. Ahogy megkapta a "tudást" és az okos szérumot, úgy jöttek a nyakába annak a borzalmai, a gondolatok, a gondok, a problémák, és láttuk hova vezetett.

2) A Már megint Malcolm című sorozatot néztük valamelyik nap a párommal, és ott is jött ez a rész.. Sajnos a rész címét és számát nem tudom megmondani, ha valaki tudja, az jó lenne ha leírná.

A rész lényege, hogy Malcolm borzasztóan okos. Tele van gondokkal, rosszul érzi magát, egyfolytában a jövőn parázik és elege van mindenből. Bátyja, Reese pedig háát nem okos. Inkább az ellentéte. Malcolm megfigyelte, hogy Reese milyen boldog. Megkérdezte tőle, miért nem aggódik a holnapi matek dolgozat miatt, és Reese azt mondta (viccesnek beállított együgyűségével) hogy amikor gond jön, csak egy zenét játszik le a fejében, és elfelejti a gond okozóját, és magát a gondot is. Malcolm él ezzel az eszközzel, direkt lebutítja magát, és egy egész részig boldog ember lesz. Persze a rész végére vissza tér eredeti önmagához, a tanulság viszont itt is levonható.

3) Maga a Biblia is segíthet neked ennek a megértésén. Már a kezdetektől a szemünk előtt volt: a PARADICSOMBAN éltek az emberek, NEM VOLT GONDJUK SEMMIVEL, de egyszer Éva evett a TUDÁS fájának gyümölcséből, az ember okos lett, és letaszították őket a paradicsomból. Ez az egész annyira metaforikus, hogy már szinte fáj, annyira egyértelműen tárja eléd a megoldást.

Kiegészítőként említenék, azért, hogy közelebb kerülj az igazsághoz, még 1-2 érdekességet.

1: Hogyan legyél buta?

A tibeti szerzetesek meditációjukkal kapcsolatban fogalmaztak meg egy borzasztóan érdekes elméletet. Azt, hogyan meditálnak. Lényegében megkérdezték őket arról, hogy hogyan csitítják el a gondolataikat, hiszen minél inkább koncentrálsz arra hogy ne gondolkodj, az ironikus ellenhatás (Farkas Attila Márton írt erről egy borzasztóan jó könyvet) miatt annál jobban fogsz gondolkodni.

Így szólt a szerzetes:

(nagyjából leírva)

A fejünkben 2 én van. Egy "kis majom" én, és én magam, az úr, a házigazda, az irányító. A "kis majom" én úgy viselkedik, mint egy valódi kis majom. Ugrál, irányíthatatlan, folyton beszél, lényegében egy ösztön lény. Neked meg kell tanulnod együtt élni vele. Minél inkább el akarod őt nyomni, az annál mérgesebb lesz. Hallgasd hát meg, mit akar mondani (a gondolataid) majd értsd meg, "köszönd meg" realizáld, majd tudatosan tedd oldalra, el az útból, mint amivel már elvégezted a dolgodat, és nincs már vele több dolgod. Csak így győzhető le. Tisztelettel.

Ezzel a módszerrel elhesegetheted magadtól a gondolataidat, a rossz gondolataidat is.

A buddhizmust egyébként is ajánlom figyelmedbe. Nem vallás, hanem egyfajta életfilozófia, borzasztóan okos, emberközpontú tanításokkal. Meglepődnél sokszor, mennyire ismeri az emberi test, tudat működését.

2: Vedd példának a társadalmunkat!

Ez szintén alátámasztja az igazamat. Emlékszem, egyszer busszal mentem haza az iskolából, és láttam a buszon egy ránézésre sem túl okos embert. (ezt szerintem nem kell részletezni). Én ott görcsölök, minden bajom van, szédülök az idegeskedéstől. A buta ember mosolygott, és a telefonját nézegette, hangosan (másokat zavaróan) együtt röhögcsélt mellette ülő nem túl okos, hozzá hasonló társával.

Nekik nem volt olyan gondjuk, mint nekem. Akkor ott olyan akartam lenni, mint ők. Nekem ők idegesítőek, hiszen hangosan nevetgélnek, miközben engem az ideg eszik meg. Pedig kettőnk közül bizony ők a "győztesei" a boldogság mezejének. Sokkal könnyebben élnek, vállalnak gyereket, nem is nagyon edukálják magukat, tehát érted. De vajon nekünk van igazunk, amiért túl lihegünk mindent? Ezen sokáig el lehetne gondolkodni.

3: Egy nagy bölcseletet szeretnék még megosztani veled. Ezt az interneten olvastam (ha ha, 21. század) de borzasztóan elgondolkodtató.

Valahogyan így szólt:

"Ha a múlton gondolkodsz, az depressziót okoz. Ha a jövőn gondolkodsz, az szorongást okoz."

Tehát érted. 2 különböző fajta önpusztítási módszer. 1 a megoldás: élj a jelenben, hiszen az nem foglalja el helyét egyiknek sem.

3/A) Miért ne gondolkodj a jövőn?

Az apósom mesélt egyszer nekem egy filmről, hasonló téma felvetülése esetén. Háborús film volt, az egyik katona kérdezte a másikat: repülővel megyünk, a front felé. Mi van, ha lezuhanunk? Miért vagy ilyen nyugodt, miért nem félsz vagy izgulsz? Erre a másik katona teljesen nyugodt közönyös hangon felelte: "Miért? Tudok rajta változtatni?" KEMÉNY gondolat. Rágcsáljuk meg. Miért is idegeskedj azon, amire semmi befolyásod nincs? Mi lenne maga a tárgya? Mert ha azért idegeskedsz, hogy elkerüld, vagy hogy jobban csináld, annak sem lenne túl sok értelme, de így, hogy semmi ráhatásod nincs, végképpen értelmetlen dologról beszélünk. A jelenben élj, és élj úgy, hogy az neked jó legyen. Ennyi a lényeg.

3/B) Még a párom járt most úgy, hogy jogsit csinált. Vezetés, 4edjére bukott meg. Kérdeztem tőle: Miért buktál meg? Erre meséli: Nagyon könnyű vizsga útvonalat kaptam. Sajnos van benne egy nehéz rész... Kérdezem: És azon buktál meg? Ő: nem, még előtte. Egy nagyon egyszerű kanyarnál elrontottam valamit, mert nem ott voltam fejben, hanem végig azon gondolkodtam, mi lesz, ha oda érek, ahhoz a nehéz részhez.

Metafora. Hasonlat. Vond le a tanulságot. 5ödjére hálistennek bele tuszakoltam a fejébe hogy "élj a jelenben, ne a jövőn rágódj mert így jársz" és gyakoroltuk a "tudatos jelenlét" gyakorlatát, tehát hogy a jelenben élsz, nem a múltban és a jövőben, és végül sikerült neki a vizsga. Borzasztó, mennyire hajlamosak vagyunk erre mi emberek.. Pedig olyan egyszerű a megoldás.

3/C) Végül pedig annak megválaszolása, miért ne a MÚLTON gondolkodj:

Egy mesével érkeztem hozzád.

2 szerzetesről. (középkor táján)

2 szerzetes elhagyja a kolostorát, hogy útra keljenek. Mennek, már sokáig mennek, mire elérkeznek egy folyóhoz. Nem volt híd. Egy lány állt a folyó partján, és sóhajtozott hogy nem tud átmenni, mert vizes lesz a ruhája. Az egyik szerzetes jót akart tenni: megfogta a lányt, felemelte, átvitte a folyó túlsó oldalára, majd letette. Az megköszönte neki, és a két szerzetes folytatta az útját tovább.

Mire megérkeztek úticéljukhoz, és lepihentek, a másik szerzetes így szólt az előbbihez:

"Hát mit képzelsz? Mi szerzetesek vagyunk, mi nem érinthetünk meg egy nőt!"

Mire ő így válaszolt:

"De hiszen én azt a nőt a folyó túlsó oldalán már egyszer letettem.. Te miért cipeled még mindig???"

Azt hiszem ennyi gépelés után érthetővé tettem, hogyan is értettem a "buta élet" kifejezést. A gondolatok ártó természetét, a jelenben élés fontosságát.

Remélem nem csak a kérdező, hanem más, aki ide téved és ideje engedte, végig olvasta ezt a kis regényt itt, és komolyan elgondolkodik a mondanivalójáról. Így is lehet élni. Boldogan. Nehéz, de lehetséges.