Hogyan állítsam meg a barátomat hogy öngyilkos legyen?

Tudom, hogy ez most neked nem egy könnyű eset.

Sajnos az embereknél néha előjön ez a mai világban, ki tudja miért...

Talán mert mi emberek már nem a természetes környezetünkben élünk. Mesterséges környezet, mesterséges ételekkel és italokkal, mesterséges szabályokkal... Természetellenes ez az egész. Ezért lehet, hogy annyi a szorongásos és a depressziós ember manapság. Túl messzire távolodtunk el a valódi emberi lényi mivoltunk által szükségeltetett életmódtól és természettől. Vannak, akik ezt nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem bírják elviselni.

Az, hogy tényleg megöli-e a magát, vagy sem, hát, nekem mind a kettő típushoz volt "szerencsém" életemben. Voltak olyan mély depresszióban szenvedő ismerőseim akik fenyegették környezetükben lévő embertársaikat azzal, hogy "kocsi elé ugranak" meg hogy "fejbe lövik magukat" meg hogy leugranak a ház tetejéről, ilyesmik. Ezek az emberek csak figyelmet akartak maguknak, törődést, és ez a téma sajnos - elcseszett módon de - megadja ezt nekik.

Volt olyan eset is, középiskolában, hogy egy haverom, akivel együtt jártam gyógytesire minden héten, és együtt hülyéskedtünk, vonat elé ugrott. Semmi jele nem volt annak hogy neki problémái vannak. Egyszer csak megtette, és belerezzent az egész iskola.

A helyzet kemény, már több ok miatt is, és bár nem te vagy a kritikus helyzetben, érthető hogy a te helyzeted is elég nehéz ezen a téren. "Jó" tanácsot azt hiszem senki nem tud adni neked, de én csapásvonalként felemlegetnék neked két filozófiai iskolát, amik legalábbis ötletet adhatnak, hogy a te helyzetedben miképpen állj hozzá a dolgokhoz.

Mindkét filozófiai iskola törődött már az öngyilkosság gondolatával, és ellenkező tanításokat fogalmaztak meg, még híres magyar képviselőik is ismertek.

Az első ilyen iskola a liberalizmus.

Ennek tanítása szerint minden ember szabadnak született. Szárazan ez annyit jelent, hogy minden ember szabadon határozhatja meg, hogy akar-e élni, vagy sem. Az ő élete, ő tudja min megy keresztül, és (Puzsér úr gyakori szófordulata szerint) nem tartozik senkinek sem a szenvedésével.

A második ilyen iskola a humanizmus.

Az emberközpontúság, az élet fontosságának hirdetése. Eszerint meg kell menteni minden megmenthető életet, tekintet nélkül arra, hogy ő azt akarja-e, vagy sem.

Mindkét iskola szélsőséges.

Talán egyik legfontosabb összevetési tere e kettőnek talán az eutanázia kérdése.

A halálos beteg, aki halálos ágyon fekszik, vajon kérheti-e élete kioltását, vagy sem. Számtalan vitát keltett.

Ha az ember szenved, és szenvedés számára az élet, vajon a számára juttatott halál könyörületnek, vagy gyilkosságnak számít?

Nem mondom, hogy sajátítsd el bármelyik iskola tanítását. Csapásvonalnak szántam, a modern kor hozzáállásaként az ilyen kérdéshez. Tudd, miképpen gondolkodik erről a kérdésről a filozófia.

De így elérkeztünk arra a pontra, hogy mit tehetsz te magad ebben a helyzetben?

Nem tudhatjuk pontosan milyen állapotban van a barátnőd.

De én a helyedben 1 dolgot tennék.

Szólnék egy ROKONÁNAK, hogy mi a helyzet, részletesen levezetném neki a problémát, talán együtt hárman leülve. Azért fontos ez, mert a gyógykezelését csak rokon kérheti.

[link]

Ezen az oldalon legalábbis le van írva, hogy például a kötelező kezelést akkor is lehet kérni, ha valamelyik családtag pszichés zavara miatt jelentősen veszélyezteti saját testi épségét.

Vagy például sürgősségi kezelés => abban az esetben rendelhető el, ha a beteg pszichés állapota vagy szenvedélybetegsége következtében saját vagy mások életére, testi épségére, egészségére közvetlen és súlyos veszélyt jelent.

Bárhogyan is lesz, te magad csak 1 dolgot jegyezz meg, és 1 dologra koncentrálj: Nem vagy a rokona.

Ahogyan a jog a legtöbb ehhez hasonló esetben (például az eutanáziában) alapvetően családtag kezébe adja az ilyen beavatkozásokhoz szükséges jogokat.

Ebből is adódik, hogy neked ehhez az egészhez - bár a barátnőd - csekély közöd van. Nem is a te életed, és nem is a családtagod.

Szörnyű, és hát szörnyen is hangzik, de a legfontosabb, hogy (annak ellenére hogy valószínűleg nagyon szereted, hiszen a gyerekkori barátnőd) érzelmileg határolódj el ettől az egész esettől.

Segítsd ügyét abban, hogy családtagjai révén segítséghez juttatod, de ha ez nem megy, vagy ha esetleg bekövetkezik a legrosszabb, ne hibáztasd magadat. Ez itt talán most a legfontosabb. Hogy te önmagadat ne hibáztasd ezért az egészért. Egy ilyen eset egy életre veled maradhat.