Mit tegyek az alábbi helyzetben? Hogyan védekezzek az energia lehúzása ellen?
24 éves lány vagyok, és van egy 20 éves fiú ismerősöm. NEM járunk, semmi olyan nincs közöttünk. Egy közös ismerősön keresztül találkoztunk - eddig egyetlen egyszer. De azóta chatelünk MSN-en (vagyis mindig ő ír rám először). A probléma az, - és most nem a megbántás a célom, hanem tapasztalatot írok - hogy csak panaszkodni tud. Amint bejelentkezek, ő rám ír, amikor fenn van. Kérdezi, hogy mi újság...majd elkezd ő írni magáról. De neki soha semmi sem jó. Kritizálja a csoporttársait, az embereket, a körülményeket hibáztatja. Majd ezek után van, hogy azt írja, hogy szerinte neki van igaza...és hogy én mit gondolok arról. De ezt mindig így teszi. Először azt gondoltam, biztos van mindenkinek nehezebb időszaka, és ő egy olyanban van éppen, de véleményem szerint nála ez nem átmeneti, hanem ő ilyen. A beszélgetések (vagy inkább részemről hallgatások) után mindig lelkileg, szellemileg fáradtnak érzem magam. Kezdem azt hinni, hogy valóban léteznek energiavámpírok...de egy ember hogy képes még így neten keresztül chatelve is elszívni az energiát?
Hogyan kezeljem ezt a helyzetet? Ti mit tennétek hasonló helyzetben?
Azért írtam ide a kérdést, mert úgy érzem, hogy lelkileg képes kifárasztani, és nem tudom, hogy 'védekezzek' az ilyen jellegű fáradtság ellen...
válasza:Az emberek különböző "játszmákat" folytatnak, hogy energiát szerezzenek egymástól. Minden ember csinál ilyet, aki nem találtam meg belül a saját energia forrását. A panaszkodás is ilyen, azzal sajnálatot váltunk ki, figyelmet, ami energiát juttat nekünk. Mivel az emberek az egész bolygón kapcsolatban vannak egymással, ezért az, hogy nem élőben találkoztok, nem jelenthet akadályt.
Azt viszont leszögezem, hogy egy lelkileg egészséges ember nem panaszkodik, mert tudja, hogy minden történés az ő fejlődését szolgálja, nem másokban keresi a hibát, de magát sem okolja, ha hibát követ el, mert tudja, hogy nincs olyan, hogy hiba, csak tapasztalás van, legyen az jó vagy rossz. Ha az ember rosszat tapasztal, az azért van, mert azt a leckét még nem tanulta meg.
A barátod, még nem tanulta meg azt, hogy "A világ csak belülről változhat meg". Nem hajlandó szembenézni önmagával, a saját "hibáival", ezért hibáztat mindenki mást, mivel magával nem elégedett, ezért elégedetlenkedik mindenkivel. Azt mondják, az idegesít minket más emberben, ami nekünk is szintén "hibánk", ami nincs meg bennünk, az nem is zavar.
Mivel a barátod rendkívül szeretet hiányos, és nincs kivel megosztania a fejében folyamatosan panaszkodó "dumagépének" a szavait, ezért neki rendkívül nagy megkönnyebbülést okoz, hogy neked leírhatja. (ÍRJON NAPLÓT!). Igazad van, ő most ilyen, de egészséges állapotában nem ilyen lenne. Viszont az ember egyik pillanatról a másikra nem változik meg, és nem is fog, amég nem néz magába, és ott kezd el munkálkodni.
Az agya így van programozva, hogy csak a negatív dolgokra fókuszáljon.
Nem véletlenül kerültél kapcsolatba vele, de lehet, hogy nem tesz jót, ha sokáig kommunikálsz még vele, hiszen minden szempontból lehúz téged. Megerősítést vár az egoja arra, hogy igen, neki van igaza. Erre "használ" föl téged.
Én önismereti könyveket ajánlanék neki, pl. Eckhart Tolle: A most hatalma. Vagy Az enneagram bölcsessége című könyvet. Ezeket amúgy mindenkinek ajánlom.
Próbálgathatod őt terelgetni a jó irányba, rámutatni, hogy a hozzáállásával van baj, de nem biztos, hogy neked kell megmenteni őt, csak magát mentheti meg.
Kicsit hosszú válasz lett :)
Minden jót kívánok.
válasza:Szerintem az egyetlen "védekezési" mód, ha letiltod a fenébe. Főleg, ha nem is régi jó barátról van szó, aki válsághelyzetbe került, hanem egy ismerős ismerőse aki lelki szemetesládának használ.. nem is értem miért beszélgetsz vele még mindig.
Nekem régi osztálytársam volt (lány), aki ugyanilyen energiavámpír volt, aztán mikor már nem jártunk együtt előkerült, hogy neten keresztül fáraszthasson tovább. Nála én is hezitáltam, hogy mit lehetne tenni, de arra jutottam, a legjobb ha nem beszélünk. Egyszerűen még a kölcsönösségig se lehetett elmenni, mert csak róla volt szó, és mindig valami dráma..
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat!
Valójában évekkel korábban magam sem voltam egy optimista ember. A poharat mindig félig üresnek tekintettem. :)
Én is inkább csak az árnyékokat vettem, a negatív dolgokra figyeltem. De évek alatt - persze keményen, tudatosan dolgozva ezen - változtam.
De még a pesszimista korszakomban is említést tettem a jó dolgokról is, még ha az ritkábban is történt.
Sajnálom szegényt, de az az észrevételem, hogy valójában csak a lelki szemetesládája vagyok, vagyis nem ért még el arra a pontra, hogy változni akarjon - addig pedig hiába minden külső erőfeszítés, ugyanis azokat ő ignorálja, és tényleg csak lehúz, szó szerint hulla fáradtnak érzem magam de inkább lelkileg, egy chat beszélgetésünk után.
Amikor egy napot nem chatelünk, sokkal magasabb az energiaszintem.
Tudom, hogy nem szép dolog így írni más emberről, de már sokat gondolkoztam, hogy:
- valóban léteznek olyan emberek, akik mások energiáját elszívva érzik magukat jól?
- ha csak panaszkodik és a saját drámáiról ír, segíthetek-e neki, vagy az csak további energiapazarlás, mivel még nem látni benne azt, hogy változni akar, stb...
Nem akarom megbántani, de attól tartok, hogy hosszabb távon ahelyett, hogy én emelném fel őt (vagyis válna ő optimistábbá), ő húz le engem...és ez számomra rossz, és másnak sincs még haszna se belőle érdemben.
válasza:Igen.. nárcisztikus személyiségzavarnak hívják. Csak saját maga van a központban, abszolút nem működik az antennája a másik felé.
Ezt én mindig vissza szoktam jelezni. Nem említetted még neki, hogy állandóan csak őróla van szó, rólad sohasem? És téged ez nagyon kifáraszt?
Egyébként nem fogod tudni megváltoztatni, szerintem lépjél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!