Mit csinálhatnék még vizsgaszituációban, hogy tudjak teljesíteni?

Eddig jól teljesítettem gimnáziumban és az egyetemen. 3 éve egy elég nagy lelki törés lett az éltemben, ami azóta mindent felforgatott bennem. A teljesítőképességem is teljesen tönkrement. Már covid előtt is volt olyan zh, ahol annyira ideges voltam, hogy inkább beadtam és rohantam wc-re, illetve kellett kiselőadást tartani, ahol nyökögtem és megszólalni se bírtam. Az online vizsgák jók voltak arra, hogy a problémák ne jöjjenek elő. Viszont mióta jelenléti vizsgák vannak minden szóbeli vizsgából megbuktam, vagy a beugrón se jutottam túl.

“Láthatatlanul” vagyok ideges, ezért nem értik az oktatóim, ha megszólalok, hogy mi van velem. Kimegyek/leülök magabiztosan, belekezdek és egy szenvedés az egész. A legrosszabb az, hogy nem tudok gondolkodni. Megkérdeznek valamit, és nem működik az agyam. Teljesen üres maradok belül, nagyjából az történik, hogy azon agyalok, hogyan is kellene gondolkodni, vagy 1 dolog eszembe jut és az megy csak a fejembe (pl. ”mikor kezdődött a II. vh?” 1745 és csak ez megy a fejemben). Már a felelés előtti kidolgozás közben is töredéke jut eszembe annak, amit megtanultam, örülök, ha 1 oldal nagy betűs vázlatot össze tudok hozni, amit utána 1-2 percben eldarálok (vázlatszerűen, mert nem tudok értelmes mondatokat összehozni).

Testi tünetek az rosszullét, hányinger, fokozott folyadékkiválasztás, diarrhea, mintha égne az arcbőröm, megsülök és ráz a hideg. De ezt az oktatók előtt nem látványos, előttük lazának tűnök. Egyetlenül a vizsga végén, ha megkérdezik, hogy ez mi volt, akkor nem bírom tovább és elsírom magam.

Próbálkoztam valerianával, magneB6-tal, ginkgoval, légzéstechnikával, izomösszehúzásos gyakorlattal, de nem segítettek.

Változó, hogy indulok neki fejben: megbukok/át fogok menni. Az idei év egyelőre teljes kudarc számomra, a minimumot se tudtam magam felé teljesíteni, 6 bukott vizsgám volt idén, semmi sem sikerült, ami egyre jobban lelomboz. Úgy mentem el, hogy nem baj, ha a szóbeli nem sikerül, legyen meg a beugró és majd utána újramegyek…de a beugró se lett meg (mindig 1 pont hiányzott). Volt, amire már úgy mentem el, hogy próbáltam magamat azzal ”nyugtatni”, hogy esélyem sincs átmenni, hogy ne fájjon, amikor megbukok, de mindig ott volt a remény, általában amikor kihúztam a tételt az volt a gondolatom, hogy jéé mégsem bukok ma meg, így mindig összetörtem utána.

Volt ofőm azt mondta, meg anyukám mindig azt mondja, hogy jajj legyél már magabiztosabb, bíz magadban. Minap volt forgalmi vizsgám is. Arra nagyon magabiztosan mentem. Persze picit féltem, de azt mondta az oktatóm, hogy nagyon jó érzése van velem kapcsolatban, nagyon jól vezetek. Azt hittem a pályáról elindulva, még a pályán meg fognak buktatni. Úgy éreztem mindent úgy csinálok ahogy szoktam, de szinte amint nem egyenesen kellett menni valami baj történt. Abszolút felkészültnek gondoltam/om magam, de egyszerűen egy 0 lettem onnantól, hogy beült a vizsgabiztos.

Mindezek mellett a következő vizsgaidőszakban még nagyobb lesz rajtam a nyomás, mivel, ha megint bukok, akkor rengeteg milliót kellene valahogy visszafizetnem és 17 év tanulás után ott lennék, hogy nem tudom mi lesz innentől.