Mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel? Ha borderline zavarral jóban voltam valakivel, aki nem értett a szép szóból és túl sokszor hozzám ért? Dührohamaim vannak

Nemrég kaptam borderline, nagy eséllyel nárcisztikus diagnózist.

Mellé disszociativ zavart. Eddig fogalmam sem volt mik ezek.

Régebben jóban voltam egy férfivel, de soha nem mondtam neki hogy bármi lehet köztünk.

Most már tudom hogy csak a rajongása kellett, meg a figyelme. Plusz magányos is vagyok

Most hogy már rengeteget olvasok mentális gondokról, rajottem hogy teljesen retardált, mivel az apja gazdag, mar megkapott sok kvát ezért azt hiszi barmit megtehet.

Közben meg egy komplexusos kopaszodó hülyegyerek

Elvitt sok helyre, egyszer addig könyörgött hogy elmentem vele egy utazásra is. Közben folyton a derekamat fogdosta, simogatta a hátam, felemelt, már éreztem hogy elhagy az erőm a sok tiltakozásban.

Az utolsó utazáson már elment az esze, hátulról mögém állt, a megfogta a lábam, mikor már végleg megmondtam neki hogy nem, a reptéren magához szorított, megcsókolta az arcom hosszan, a számat is meg akarta. Alig tudtam kiszabadulni. De a legrosszabb az egészben, hogy a disszociáció miatt, ezeket az adott pillanatban én sokszor fel sem fogtam, most így két évvel később élem újra ezt a sok undorító érintést.

Ráadásul fizikailag abszolút undorodom tőle, inkább meghalnék minthogy barmit csináljak vele.

Sajnos a borderline ilyen, ha megkapom az ilyen rajongast, akkor arra rászokom, meg magányos is vagyok és amúgy jól kijöttünk.

Ma még semmit nem aludtam, pedig altatót szedek, újraélem ezt a sok érintést, undor fog el és düh és harag hogy miért nem pofoztam fel….

Mellé még sok egyéb közeledés is újra felszínre tört, utcán követtek, buliban hozzám értek, ölelgettek stb… mit lehet ezzel kezdeni?

Úgy érzem éget a bőröm…

Ja az még idevág hogy egy szexista nő nevelt fel, aki belém nevelte hogy egy nő akkor értékes ha nem adja oda magát férfinek…