Szülőként hogy kell hozzáállni nagyon mentális beteg gyerekhez? Már nagyon elegem van belőle.

Bevallom nem vagyok egy nagyon gondoskodó, közvetlen anya. Nekem is volt sok sérelmem, ezen nem tudok változtatni.

A gyerekem egész élete egy katasztrófa. Mindig is magányos volt, sosem voltak barátai, láttam az ambuláns lapját hát vagy 4-5 nagyon rosszul hangzó betegség fel volt sorolva.

26 éves, küszködik a munkával, volt hogy tényleg nem tudott már dolgozni, lefogyott, teljesen összezuhant, nem fürdik, akkor hónapokig csak otthon tesped, bevallom én ilyenkor nem nézek rá, hagyom magában a szobájában. Szerintem nekem nem kötelességem már ilyen idősen eltartani, ezért nem figyelek arra hogy eszik vagy sem. Én főzni nem szoktam, maximum a páromnak.

Sajnos az apja is beteg, valószínű ő is azért lett ilyen, meg gyerekkorban terrorizálta is, ordított vele meg velem is, kritizálta, erőszakos volt velünk.

Valamiért én az apjának meg tudtam bocsátani, neki nem.

Egy szép lány, mindig mondom neki, hogy válasszon már végre magának párt, de ő azt mondja undorodik a férfiaktól. Ennyi idősen még szűz, soha nem volt senkije

Őszintén sokszor már nagyon irritál hogy ilyen, ezért sokszor már a fejéhez vágtam sok csúnya dolgot, a barátoknak is panaszkodtam róla, elmondtam hogy milyen szerencsétlen, meghogy öngyilkos akar lenni a hülyéje. ami sajnos visszajutott a fülébe, azóta még nagyobb dührohamai vannak és szar anyának hív.

Felhozza ellenem hogy volt egy abortuszom, és elvettem tőle a testvérét, de az csak az én dolgom hogy nem akartam még egy gyereket, biztos az is ilyen beteg lett volna.

Arról nem tehetek hogy nekem egy párkapcsolat fontosabb, mint ő. Végre találtam valakit, látom rajta hogy féltékeny, amiért kimutatom neki a szeretetem. Ha látta hogy főzök neki és beviszem tálcán az ebédet, akkor is láttam hogy majd felrobban a dühtől.

Orvosok eddig nem segitettek rajta

Hogy kell ilyen beteg őrült gyerekhez hozzáállni?