Miért olyan nehéz megbocsátani?

Gyűlölöm az osztályom lány tagjait. Rájuk gondolok, előttem vannak azok a lenéző tekintetek és máris gyomoridegem van. Online oktatás alatt is megalázó dolgokat írtak, még akkor sem voltak képesek békén hagyni, meg ebben a tanévben is folyamatosan ment a piszkálódás. Vagy úgy beszéltek rólam, hogy én is hallottam, vagy kinevettek vagy bunkó hangnemben beszélnek velem. Akármit csinálok mindig találnak valami fogást amibe vele lehet kötni. Hiába, hogy kezdődik a nyári szünet ilyenkor jön ki belőlem a leginkább az a sok fájdalom amit évek óta tűrök. Őszintén nem tudom mit tehetnék. Velük nem lehet erről beszélni mert ők tökéletesek, még inkább nagyobb sértődés lesz, ha kinyitom a szám, osztályfőnöknek hiába mondom el tekintettel, hogy nem csak én vagyok ennek az áldozata nyilván, hanem még 4-5-en rajtam kívül. Tőle is csak olyan választ kaptunk, hogy ilyen mindenhol van, az ő idejében is voltak ilyenek, még tőlünk várja feléjük a megértést és mi ne ,,klikkesedjünk”. De velük szerintem egyszer nem ült le beszélgetni erről pedig látja egyre több tanár, hogy mi van, viszont két kezemen nem tudom szerintem megszámolni mi hányszor hallottuk azt a bizonyos mondatot, hogy ,,ne klikkesedjetek.”

Na most ez is olyan, hogy felesleges keresnem a társaságukat mert úgyis az lenne a vége, hogy csak nevetnének rajtam, úgy ahogy egy másik társamon, meg lekoppintanának hiszen a piszkálás ellenére is próbál jóban lenni velük, de mindig pofára esik. Meg engem nem is vonz ez a stílus. Persze attól meg bunkó vagyok a szemükben, hogy elszeparálódok tőlük. De, ha nem éztem jól magam a társaságukban meg ők sem az enyémben, akkor?

Én nem akarok haragudni senkire, meg a folyamatos gyomoridegtől is szabadulnék már, de nem tudom őket megérteni, hogy 12. osztályos friss felnőttek miért viselkednek úgy mint egy rakás 3.-as.

Hogyan tudnék megenyhülni picit vagy változtatni a felfogásomon, hogy leperegjen rólam. Köszönöm a segítő válaszokat előre is!