Mit tegyek, ha felemészt ez az állapot?

Előre szeretném leszögezni, kértem időpontot pszichológushoz, azonban akihez én mennék, csak augusztus elején tud legkorábban fogadni. Ez alapján biztos azt fogom megkapni, hogy "akkor várjál" és ezt is teszem, de napról napra vagyok rosszabbul lelkileg és ezáltal fizikailag is. Úgy érzem, előbb fogok elfogyni, minthogy eljutnék szakemberhez...

Az alaphelyzet, hogy teljesen üresnek, a világban tengődőnek érzem magam. Nincsenek már érzéseim, nincs empátia, de már düh sincs bennem, csak úgy "vagyok, de minek". Nincsenek és nem is voltak barátaim, nincs párom, egyedül élek, senki nem szól hozzám még akkor sem, ha én kezdeményezek (pl. barátkeresős csoportokban), láthatatlan vagyok, ez így zajlik 30-nál is több éve. Hosszútávra nem tervezek, a rövidtávú célokat sem tudom már kitűzni, mivel nem motivál a teljesítésük, mert sosem éreztem magam attól jobban, hogy valami sikerült, meg úgyis minden elmúlik. A hétköznapjaim ugyanolyan sablonosak. Fogalmam sincs, van-e ebből kiút, de néha úgy érzem, csak a legkönnyebb mód lenne az. Az egészségem rottyon, egyik betegségből esem a másikba, anyagilag már régen elfogytam, az agyam olyan, mintha brutális köd lenne rajta hónapok óta.

Mihez lehet kezdeni ezzel? A hobbikat megunom. A környező szép helyeket körbejártam, elvonultam, gondolkodtam az életemen, igyekeztem töltődni, ideig-óráig segített, de már az sem. Semmi speciális képességem nincs. Külsőleg bőven átlag alatt vagyok, tanulni nem tudok semmit az agyköd miatt, mert van, hogy úgy kelek, azt sem tudom, mi történt tegnap (de mondjuk nem is érdekel). Full letargia minden nap. De még meghalni sem merek, mert egy gyáva szar vagyok.

Pedig belül már rég meghaltam...