Az apám iránti végtelen gyűlölet az évek alatt teljesen felemésztett lelkileg, hogy lehet ebből kijönni?

Oké, én értem, hogy aggódsz miattuk, de nekik is csak úgy tudsz segíteni, ha idegileg nem mégy teljesen tönkre. Pár nehéz év lesz (mérlegeljünk azért, melyik a rosszabb, egy kollégium, ahol legrosszabb esetben nem kellemes társaságban vagy, de legalább attól nem kell félned, hogy bánthatnak, vagy a másik), de ezek alatt kitaposhatsz a húgod előtt egy utat, akinek érettségi után lenne hova mennie.

Ha édesanyád nem akar elválni, és nem akarja otthagyni se, akkor rajta nem tudsz segíteni, nem tudsz mást tenni, mint elfogadni ezt, és abból dolgozni, amid van. Csak úgy juthatsz túl ezen, ha most önző vagy és magad helyezed előtérbe, különben beleroppansz előbb-utóbb, amivel te is beláthatod, mindenki rosszul jár, viszont van más megoldás, amivel legalább te és a húgod jobban játhattok.

Ismerős érzés, hogy nem léphetsz le, mert anyád bánja. Én leléptem, majd visszamentem, majd öcsém lépett le, akitől anyát féltettem. Amint lelépett, elkezdtem azt érezni, hogy nem csak egy ember volt mérgező a családban, anya úgy kikészített érzelmileg, hogy kezdtem megérteni, miért bántotta apám és az öcsém is. Mindenki erőszakot követett el a családban, csak anyám szóban, a tesóm tettekben.

Leléptem és minden jobb lett.

Aki bántalmazó kapcsolatban van, nem mindig egy áldozat, gyakran két bántalmazó van együtt, csak az egyik lelkileg teszi tönkre a másikat, míg a másik testi sértést követ el. Szerintem egyiket sem szabadna hagyni.

Anyukádat nem tudod kimenteni, és nem is a te feladatod. Költözz el, a hugod vedd magadhoz, anyukád pedig majd megoldja a párkapcsolatát, ha nevelni szeretné a gyerekét.

Szia!

Hány éves vagy?

Sajnos nálunk ugyanez a helyzet.

Nálunk tegnap is "csodálatos szenteste" volt. Veszekedés, - mert miért is lehetett volna másképp?

Ha gondolod, beszélhetünk.

Ha tudod zárd ki az életedből végleg.

Hálistennek nekük ezt anyukám még kisgyerek koromba megcsinálta és elköltöztünk. Akkoriba még kaptak az emberek önkormányzati lakást. Néhány évig voltak még balhék aztán szépen megunta és békén hagyott minket.

Később próbált újra közeledni de le se szartuk. Én 23-24 évesen kapcsoltam át az agyamat arra hogy nincs apám. Egyszerűen kitöröltem a fogalmat. Nagyon nehéz volt rengeteg sirtam , de kb 3-5 év után teljesen sikerült.

Mára már annyit se jelent mint egy idegen az utcán.

Mindenképp hagyjátok ott. Bármi áron. Az elején nagyon nehéz lesz, sokkal rosszabb mint most, de később csak igy lehet jobb, ha erősek vagytok, és kizárjátok az életetekből. Az ilyen agressziv, uralkodó jellemek csak a határozott ellenállásból és az elutasitásból értenek.

Idővel feladják és más gyenge embert keresnek maguknak.