Képzelt valóság rossz döntés miatt?

6 éve hoztam egy döntést, és azóta minden nap szinte csak ezen gondolkodok. Valahogy nem hagy nyugodni a tudat, hogy akkor elszúrtam és annak vége. Sulis gyakorlatra (könnyű üzemi feladatok) akkor felvettek volna egyből szinte, iskola után de nem mentem mert valahogy mégse vállaltam, és ott akkor nem tudatosult benne, hogy milyen könnyen sikerült volna állást találnom és mennyire egyszerű életem lett volna akkor. Nehezen engedem el, főleg azért is mert kialakítottam a fejemben olyan hamis valóságot, hogy ha akkor efogadom a munkát akkor azóta 2016 óta ott dolgoznék hiába lehet időközben lelépnék vagy bármi de az is ott van mint lehetőség, hogy végig ott dolgoznék, és azóta lenne már 6 éves tapasztalatom plusz az előtte lévő gyakorlati idő és nem terveztem volna elmenni onnan mivel imádtam azt a helyet és megkíméltem volna magam sok sikertelen, kínos állásinterjúktól, kellemetlen munkanélküliség helyzetektől. Ez a valóság ezerszer jobb lett volna mint a mostani. Bár lehet akkor még ha nem is tudatosan de valahol tudtam, hogy mire vállalkoznék ha elfogadnám és lehet megkíméltem magam az akkor szenvedésnek hitt dolgoktól (túl korán kelés, többszöri átszállás plusz költség bérletektre, 3 műszakozás) de azokat mai fejjel simán vállalnám most is, viszont hiába nem vállaltam amúgy se lett jobb és ha akkor elfogadom még ha nem is 1000x de valamennyire biztosan jobb lett volna mint a mostani életem. 1-2 éve ismét megpróbáltam jelentkezni de azóta se semmi hír így ahogy sejtettem elszúrtam az esélyemet ott és még ha mostanában fel is vettek volna legalább enyhült volna ez az egész még ha nem is lenne olyan mint a képzelt valóságomban...Sajnos mai fejjel néha gondolkodok azon, hogy tényleg akkor képes lettem volna bevállalni vagy semmi nem változott volna? De ha most visszamehetnék simán elkezdeném.

Azóta sok munkára jelentkeztem, dolgoztam is de mindegyiknél az jár a fejemben, hogy egyik se lesz annyira jó mint a gyakszi...amikor a gyakorlaton dolgoztam azok voltak a legszebb éveim. Pedig annyira nem kötődök hozzá csak fejbem az a hely adott biztonságot talán mert ott voltam a legtöbb időt egy ilyen idegen helyen lehet mert a legtöbb év más munkában is max 1 év volt...ott meg több. Lehet ez is az ok, gondolkoztam ezen..?

Mennyire normális, hogy egy ilyen helyzet miatt képzelt valóságot hozok létre? Pszichológus hogy tudna ebben segíteni?