Szerintetek imádkozzak, hogy ne törjének meg azok a dolgok? (Pánikbetegség)

A történet a következő: volt 2 lánybarát, akik cserben hagytak. Ezen nehezen tudtam túltenni magam, volt olyan időszak ahol bosszút akartam állni/ megszivatni őket (nem kell olyan nagy bosszúra gondolni, olyanokat értek, hogy egyszer direkt köszönök nekik máskor meg direkt nem, bunkó vagyok velük stb., így utólag nézve ez k*baszott gyerekes volt). Viszont a szívem mélyén mindig is hiányoztak/vagy az az érzés hogy valakire számíthatok amit ők anno megadtak. Aztán ahogy telt az idő egyre jobban csökkent az önbizalmam, mert egyszer azt akartam, hogy olyan legyen mint régen volt, máskor pedig pont az ellentétét és így a játszmának köszönhetően valamilyen szinten ki is égtem lelkileg. Fontos megemlítenem, a végkifejlet megértéséhez hogy elég vallásos vagyok és hipochonder voltam/ és talán most is vagyok? és nagyon túl tudok tolni egyes témákat pl. ha már elhangzott egy olyan szó a számból, hogy ,,rák" vagy egy vicc ezzel a betegséggel (az első esetnél pedig nem káromkodásnak szántam, hanem inkább egy hasonlatnak , pl úgy terjed mint a rák) akkor már imádkoztam hogy ne legyek rákos (tudom ez is beteg). Az utóbbi vallásos rendszeremben is ,,kiégtem" egy időben az első kiégéssel, ezzel súlyosbítva az állapotomat. A kiégésekkel egy időben lettem bélférges, amit nem nagyon tudtam feldolgozni, mert arra gondoltam,hogy tekeregnek bennem. Szedtem Vermoxot, viszont annyira bepánikoltam tőle, hogy állandóan keresgettem a tüneteket a legkisebb végbél viszketésnél is egyből arra gondoltam, hogy a féreg az, nézegettem a székletemet stb. Nem voltam pozitív felfogású, nem nagyon tudtam örülni a dolgoknak. 3 hónapig azt hittem hogy bélférges vagyok! Aztán túl tudtam tenni magamat ezen. Ezt követően ez átterjedt a vallási rendszeremben, minden egyes gondolatomra rástresszeltem, túlgondoltam hogy mi számít erkölcstelennek és mi nem. Elkezdtem attól félni, hogy rosszat kívánok másoknak ill. elátkozom őket. Valahol olvastam, hogyha nagyon összpontosítok az adott személyre és az átokra akkor elátkozom. Tehát a félelmem következtében sokszor akaratlanul is rosszat kívántam másoknak és átkozódtam. Ilyenkor azzal nyugtattam magam, hogy ez nem én vagyok, alap állapotban nem tennék ilyet. A legnagyobb nyomot az hagyott bennem mikor egy pszichopatáról olvastam és elátkoztam a fent említett módszer szerint, mert ,,megérdemli". De igazából normális állapotomban nem tettem volna, véleményem szerint csak a stressz és a betegség beszélt belőlem ill. számtalan hasonló eset történt még. Mostmár viszonylag lenyugodtam bár még néha jellemzőek ezek, de igyekszem elterelni a figyelmem a negatív dolgokról.

Köszönöm ha végig olvastad!

16/F