Normális ha valaki ennyire különlegesnek hiszi magát?

Az osztályvezető főorvos behívatja az elmebeteg ápoltat a szobájába.

- Nos, Kovács úr, Ön teljesen meggyógyult, elhagyhatja az intézetet. Na mi az, nem is örül?

- Most minek örüljek? Hogy tavaly még én voltam Napóleon, most meg csak Kovács Jenő leszek?

Ezek az érzések az énképpel kapcsolatosak. Szakember tudná megmondani miért érzel így és hogyan lehetne segíteni ezen.

Gondolom társulhat ezekhez (anélkül, hogy tudnál róla) olyan viselkedés, ami miatt így érzed magad.

Én nem érzem magam különlegesnek csak kuloncnek és koloncnak. Más vagyok mint a többiek, máshogy élek meg élethelyzeteket mint a sorstarsaim, ezt már beláttam, de nem úgy hogy ezt bárki jónak tartsa, beleértve engem is. Nagyon kevés dolgot leszámítva nem találom értékesnek a kulonbozosegem.

Már elfogadtam hogy ez van, visszahuzodtam, nyilvánosan úgy csinálok, ahogy a többiek csinálnak, anonim internetes oldalakon megnyilvanulok, aztán ennyi. Csinálom a dolgom, ezért vagyok fontos.