Szeretni már csak csak drogokkal tudok?

Nem tudom hogy jó kategóriába írom-e a kérdést, előre is elnézést ha nem.

Az a helyzet, hogy lassan 3 éve megismertem egy srácot aki gyökerestül csavarta fel az életem.

Nagyon szerettem, imádtam, őrülten mint még soha senkit. 27 voltam.

Szerhasználó. Ezalatt a füvet és szintetikus anyagok értendőek.

Soha nem éltem ilyenekkel, még csak nem is dohányoztam előtte, de hogy jobban imponáljak, elkezdtem a cigit, majd mikor jött egy válsághelyzet, szép lassan a többit is, hogy ne veszítsem el. Ezzel akartam neki imponálni.

Igen, csak közben saját magamat veszítettem el. Elvesztettem a munkám, a lakhatásom inog, és mindneki elfordul tőlem mert vele vagyok, igaz egy se veled se nélküled dolog.

Amit észre vettem, hogy a kapcsolatunk csak akkor szép, ha mind ketten be vagyunk állva. Akkor szép minden. De ahogy jön az ébredés, pánik, sírás, halálfélelem és hogy menekülni de azonnal. Ő ezt nem érti, letudja annak hogy egy hisztis p.csa vagyok és tuti csak szórakozok.

Rengetegszer próbáltam elhagyni, de mindig visszahúzott. Meg akarok ettől az egésztől szabadulni, és nagyon fáj hogy aki a világ volt nekem, csak drogokkal lehet szép.

Jelenleg gyógyszeres kezelés alatt állok, de ő tolná nekem a füvet, mint a világ legtermészetesebb dolga. Nem veszi tudomasul hogy mibe vagyok.

Ez egy 22-es csapda vagy ördögi kör nem tudom. Nagyon rosszul vagyok már az élettől, kérlek ha tudtok adjatok valami hasznos segítséget hogy szabaduljak ki.