Normális, hogy a barátaim így magamra hagytak?

Nem hiszem, hogy ennyi információ alapján ezt meg fogjuk tudni neked mondani. A saját depressziós ismerőseimből kiindulva a depressziónak vannak olyan súlyossági fokozatai és olyan viselkedésbeli megnyilvánulásai, amik inkább azt jelzik, hogy jobb, ha békén hagyom az illetőt. Tehát igen, komoly kihívás is tud lenni mellette maradni, legyen az akár családtag, akár barát. El tudom képzelni, hogy valakit megijeszt ez a szó is, de személy szerint, ameddig nem tudtam igazán, hogy mit jelent a depresszió, én nem féltem tőle.

Próbálj meg magadra külső szemmel tekinteni! Mit érzel, hogyan változott a viselkedésed az elmúlt három évben?

A kérdéseidre válaszolva, még nem tudjuk, mennyi szerepe van ebben a viselkedésednek és egy mentális beteg felelősségének mértéke is egy komoly filozófiai kérdés lenne. Szerintem összességében az emberek csak nehezen kezelik, ha valaki inkább elszívja az energiájukat ahelyett, hogy ő is hozzátenne az emberi kapcsolathoz valamit. Nem biztos, hogy a barátaid önzőek; az is lehet, hogy ez számukra nem könnyű téma és esendőek, nem tudják kezelni. A saját gondjaim igen, okoztak már nekem is elszigetelődést és nagyon ritkán volt, hogy más húzott ki a gödörből, nagyrészt magamnak kellett mindig a sarkamra állnom és helyreráznom a szociális kapcsolataim.

Ilyenkor latszik ki az igazi barat… Nagyon sajnalom es reszvetem.

Ami megoldas, most hogy ezek az ugynevezett „tuzon-vizen at baratok“ eltuntek, hogy keresel helyettuk olyanokat akik elott az ilyet nem kell titkolni.