Mi a tapasztalata annak, aki depressziós (volt) és elutasította a gyógyszeres kezelést, s csak pszichoterápiára jár(t)?

Igaz nem depresszió, de saját belátásom szerint azért az is közel volt sokszor, vagy rövid ideig fenn is állt.

Pánikrohamaim voltam még gimis koromban, amikor nagyon nagy magánéleti stressz ért

Nem szedtem semmit, nekem néhány jó beszélgetés, elhatározás és szemléletváltás megoldotta.

Persze, ez nem univerzális, ha kell gyógyszer, akkor kell, de én annak a híve vagyok, amit a gyógyszerész hallgató barátnőm is tanult: mindig a legkisebb dózissal kezdjük (nyilván ha nincs vészhelyzet!) gyógyszeres kezelést.

A gond hogy mindenki 1 szem fájdalomcsillapítoþ vesz be fél helyett, negyed helyett, pedig eleinte használna az is, utána pedig hozzászokik a szervezet.

Én kezdenék életmódi tanácsadoval, pszichológussal, majd pscihiáterrel, és ha addig semmi nem vált be akkor az ő ajánlásával gyógyszerrel. Azt is nem a legmagasabb dózissal és csak addif ameddig muszáj

Tudom, hogy nehéz. Van egy ismerősöm aki tényleg elég mélyen van és szed is néhány dolgot, de ott indokolt is, viszont ott is a cél az, hogy visszakerüljön egyenesbe és nem az hogy lassabban menjen a lejtőn

Ezt mindig észben kell tartani.

Sikerülhet

Kitartást

Fogadd el nyugodtan a gyógyszert.

Ha azt mondja a doki h illene szedni akkor sajnos szedni kell.

Ha túl mélyen vagy nem tud terápiás módszerekkel megközelítteni téged és te se tudod igazán manage elni az életed. Nem olyan rossz a gyógyszer. Cipralex 10mg depresszióra