Válhat belőlem normális felnőtt, úgy hogy nem voltam tinédzser?

Nem tudom milyen egy normális felnőtt, én 26 évesen még nem vagyok az, nem is akarok az lenni.

Csak azt tudom mondani hogy élj úgy ahogy te szeretnél, ahogy jól érzed magad, ne törődj másokkal, hogy mit várnak el, hogy mit gondolnak, ha az egész életed így éled le hogy utálod magad akkor marhára bánni fogod. SZórakozz, csináld amit szeretnél amíg lehet. Járj el ha barátokat akarsz, és ne másokat hibáztass azért ami neked épp nincs... rajtad múlik hogy mikor lesz barátnőd, vagy épp normális életed.

18 évesen még egyáltalán nem vagy lemaradva semmiről. Egyetemen bőven pótolhatod a bulizások, haverok világát, ha annyira igényled. Szerintem kizárólag az önbizalmaddal van a probléma. Hisz nem kell szépnek lenni ahhoz, hogy az embernek barátnője, barátai legyenek, és folyton szórakozni járhasson. Gondolod, ha így érzed belül magad, de kapnál hozzá egy szépséges külsőt, rögvest megváltozna minden? Akármilyen külsővel rendelkezel, ha barátságos vagy, jófej, szeretni fognak!

Viszont Te ezt mondod: "Iszonyatosan féltékeny vagyok mindenkire, akinek barátnője, barátai vannak, bulizni jár vagy csak egyszerűen jól néz ki, és ellenségként tekintek rájuk." Szerintem itt a hangsúly az "ellenségként.." résznél van. Ha ezt sugárzod, hogy utálod azokat az embereket, akikhez valójában tartozni szeretnél, elég nehéz lesz csatlakozni.