Normális, hogy magamban beszélek?

Semmi baj ezzel, akár előgyakorlás is lehet "éles" helyzetekre. Az egy kicsivel nagyobb gond, hogy nehezen létesítesz kapcsolatot, túlságosan bezárkózol. Elmagányosodás lehet a következménye. Javasolnám, hogy próbálj meg fokozatosan nyitni. Az persze nem baj, hogy megválogatod kivel állsz szóba, és nem adod ki magad bárkinek aki az utadba kerül és elsőre szimpatikusnak találod. Ha azonban átesel a ló túloldalára, ez kihat a boldogulásodra a nagybetűs életben.

Vágj bele a változásba! Kezdheted úgy is, hogy ha legközelebb összefutsz a szomszéd nénivel akivel köszönő viszonyban vagy, kérdezd meg hogy van. Következő fokozat, a boltban ha vásárolsz, szólíts meg valakit, aki annál a polcnál keresgél ahol te és kérdezd meg két árucikk közül melyik lehet jobb (persze olyan két dolog legyen, amelyiket amúgy is megvennél).

Jó gyakorlást!

Mindenki csinálja ezt néha, de ne szokj rá, hogy nyilvánosan is csináld.

Többet járj társaságba, javítsd az önfegyelmedet, ne válj különccé, mert ha "elfejlődsz" a többi embertől, akkor nehezebben fogsz tájékozódni köztük, csak méginkább félsz tőlük és mégjobban bezárkózol. Tehát fontos lenne több kapcsolat a külvilággal, és akkor különc szokásokat se vennél fel.