Ritalint magán pszichiáter is írhat fel?

Elsőre nekem is bitinexet írtak fel, estuliccal. Vagy estunic. Nem jut eszembe a neve. Utóbbi egy esti vérnyomáscsökkentő és adhd gyógyszer, kifejezetten az alvásra. Már másnap olyan frissen ébredtem, mint soha életemben és már ettől éreztem, hogy sokkal jobb minden. A bitinex van minden más tünetre, nagyon kis mennyiséget kaptam És fokozatosan kell emelni. Novemberben megyek vissza, addigra meg kell látni van e hatása. Ha nincs, akkor váltunk. Sokféle kezelés van, ez nem stimuláns. Nyilván ha a másik orvos azt látja, hogy ritalin kell, akkor megvan az oka, de kérdezz rá, hogy ez a kezelés alternatívának jó e elsőre. Ja, amúgy telefont semmiképp ne vegyél neki, tehát azzal tényleg tönkreteszed a gyereket, főleg ha adhds. instant dopamin, egy kattintásra, főleg a tiktok és hasonló applikációk. Abszolút függőség, főleg nálunk, ezért vagyunk mi sokkal alkalmasabbak bármilyen függőségre, szerektől (koffeintől alkoholon át akár drogokig) kezdve elektronikáig. Nyilván ez akkor merül fel, ha nincs kezelve az adhd. Az adhds agy, nem tud úgy dopamint termelni, mint a normális, ezért van az, hogy képtelenek vagyunk bármit befejezni. Egyszerűen nem küldi a dopamint a receptor az új tevékenység közben, így nincs meg a sikerélmény ha nem megy egyből, ezért két nsp után abba is hagyjuk. Állandóan új játékokat kellett venni gyerekkoromban, meguntam mindig ami volt, rengeteg hobbiba kezdtem amit abba is hagytam mert egyszerűen olyan sok idő lett volna jónak lenni, hogy az agy megtanulta, hogy inkább nincs értelme, mert... Mert. És hiába akarunk valamit megcsinálni, egyszerűen képtelenek vagyunk rá. Letennék a gyereked mellé 100 millió forintot egy bőröndben, és annyi lenne a feladata, hogy keljen fel az ágyból, menjen el érte a szoba végébe, és vigye el a bankba, az lenne a reakció, hogy jó majd. De miért nem kell a pénz? De. De akkor miért majd? Miért nem most? És nem tudja, viszont ő belül (nem tudom mennyi idős, idővel fel fogja fogni, hogy tudja hogy kéne neki, de egyszerűen nem bírja megcsinálni) nem tudja megérteni, hogy miért nem mozdul a teste, és miért nem bírja rávenni magát. Nyilván ez egy nagyon egyszerű példa, de én ugyanilyen voltam, sose értettem és állandóan szégyelltem magam középsuliban, hogy még magyarból is bukdácsoltam, ahol csak havonta egy 200 oldalas könyvet kellett volna elolvasni hogy ötös legyek. De egyszerűen képtelen voltam rávenni maagm, mert elkezdek olvasni, és 5 perc után mondjuk öt oldalnál, elbambulok, amiből 1 óra múlva, az 50dik oldalon ébredek fel, és jövőm rá, hogy az ötödik oldal után már semmi nem maradt meg. Versenysportoltam, tenisz. A Borg azt mondta anno, hogy az nyer, aki egyel többször pályára tudja ütni a labdát. Ez nagyon hosszú labdameneteket jelent, órákon át. Na ehhez nem volt idegrendszerem, és hiába voltam tehetség, ahelyett, hogy a 6 7 ütésekkel vagy több, disciplined módon végigjátszom a menetet, mindig 2 3 után elcsapkodtam, mert nem volt türelmem tartani a labdát és szépen kijátszani, mentem egyből a nagyon lutri nyerőkre, ami ritkán jön be. Linkelek egy jó threadet erről az egész dopamin dologról ahol részletesebben jobban ki van fejtve, bár egyszerűen. Pont ma találtam. Olvasgass

De hogy válaszoljak, ha az orvos ritalint ad neki, akkor ritalint szedjen (én amúgy abban reménykedtem, merr egyből hat, lol). Ha nincs kezelve valahogy időben, akkor semmi nem lesz belőle. De tényleg. Középiskolában majdnem minden tárgyból bukdácsoltam, érettségire semmit nem tanultam, mert felfoghatatlan volt számomra, hogy lehet leülni, és megtanulni több száz oldalt mondjuk. Nemhogy megtanulni, de csak elolvasni!! Egyszer nem bírtam végigolvasni. Ehhez képest egész jól sikerült az érettségim, négyeseim ötöseim lettek valami csoda folytán. Viszont utána egyetemen új nyelvet akartam tanulni, és az már nem középsuli, hogy kötelező német, hanem saját magamtól, 2 hét után otthagytam mert az alapokat (kana, hiragana) se tudtam megjegyezni, ami másnak egy óra alatt sikerült. Ezt mondta a mellettem ülő lány. Úgyhogy váltottam szakot, mert nem engedtek passzívra hogy gondolkodjak, az meg nem érdekelt úgyhogy hol bejártam hol nem, az is nyelg volt, de az ment, viszont voltak tárgyak, töri irodapom, ami nem ion magától mint egy nyelvtani dolgozat. Szóval abból is, kb szerintem 2 év alatt ha fél évnyi kreditet megcsináltam, csoda. Nem tudom hogy nem buktam meg. Végül otthagytam, hogy OKjt csinálok a hobbimból, és azzal foglalkozom. Ezt befejeztem, viszont a vállalkozáshoz összesen annyit tudtam összehozni, hogy portfólióépítésnek így egy év alatt, egy munkám volt lol. Szóval teljes szerencsétlenség vagyok, emistt az ismeretlen probléma miatt. Mostmár 2 hete kezelve van kb. De idő. Én már nem tudok így visszamenni tanulni szerintem, de talán a vállalkozást be tudom majd indítani kövi szezonra. Hatalmas potenciál voltam sportban is, és tanulásban is, mert amúgy elég okos vagyok, csak sose tudtam semmit kihozni emiatt az állapot miatt magamból, és az életem tönkre lett téve, amikor a tankerületes nő nem írta meg a figyelemzavarról, diszlexia stbről a papírt, mert nem érdekelte. És akkor az emberek ezt nem ismerték, csak mondták hogy figyelemzavaros vagyok, de nem lett kezelve. Emellett volt egy autoratív apám, és egy helikopter anyám, ami külön külön is rossz nevelési módszer, főleg adhds gyereknek, de a kettő együtt? Armageddon. Az egyik gaslightingol hogy lusta disznó vagyok, és üvölt addig amíg sírva meg nem csinálom amit akar (pl rendet, de ugye adhdsként képtelen az ember, hogy a földről felvegye a zoknit vagy pólót, erről írtam korábban, mégha tudja is, hogy egy mozdulat. Közben meg a tudat frusztrálja, de akkor se bírja megcsinálni.), a helikopter, azaz anya, meg enable-eli a kondíciómat, mert mindent megcsinált helyettem, amit nyilván jó szívből tett meg hálás vagyok érte, de nagyon rossz hatás. Szóval az autoratív (nem autoriter!) a megfelelő nevelési módszer amúgy nemcsak az adhdsok de szerintem mindenki számára. Sajnos nincsen gyerekvállalási engedély amit csak akkor lehet megkapni, ha egy ilyen nevelési módszertani tanfolyamot el nem végzett az ember... Pedig kéne. Na mindegy.

Lényeg a lényeg, nyilván megteheted, hogy nem engeded hogy gyógyszert kapjon, de akkor borzalmas szenvedés lesz nem csak neked, de főleg a gyereknek is. Aki meg nem érdemelné meg.

Ja, egyébként barátai és normális kapcsolatai se nagyon lesznek soha, gyerekként legalábbis, sőt akár bully tárgyává is válhat azért, mert "fura". Kifekesztik, hogy furcsa, nem veszi észre magát, hiperaktív, impulzív, stb. Sose voltak tartós barátságaim ezek miatt, mert annyira leterheljük már óvodában vagy általánosban a többi gyereket, hogy nem akarnak velünk játszani majd. Ami érthető mert lehet, hogy én elkezdek xről beszélni 20 percen keresztül úgy, hogy észre se veszem, hogy senkit nem érdekel, másokat meg nem hagyok szóhoz jutni. 3 sort akartam írni kb, mert mennem kellett volna legkésőbb tízkor aludni, de még itt vagyok majdnem fél óra után is. És a többi gyerektől nem várható el, hogy őt hallgassa, és körülötte forogjon minden vagy akármi, ő meg nem fogja érteni, miért nem akar senki vele lenni, miért ő keres mindenkit mindig, őt miért nme hívják soha...

Mindenképpen rengeteget olvass, hogy hogyan kell az adhds gyereket nevelni, kezelni, és erre kérj anyagot az orvostól is. Az autizmus is jellemző dolog az adhdnál, sokszor kéz a kézben jár. Nálam is látható a jele, de nem foglalkoznak diagnosztikával, úgyhogy nem adtak erről papírt, viszont szimpla személyiségzavar is lehet az adhd mellé az, amiből leszűrte az autizmus következtetést. Szóval vagy magasan funkcionáló autista vagyok mellé, vagy az autoriter nevelésből (szerintem ez) következően személyiségzavarokkal küzdök, ezért nem tudok normális kapcsolatot fenntartani, és barátaim se nagyon vannak, mert mindenkiben csalódtam... Ezért szinte paranoiás módon nem bízok senkiben ez meg a tesztekbol lejött a dokinak. Na ennyi. Ezt is érdemes megvizsgálni ez a lényeg. Szóval milyen probléma lehet még az adhd? Nyáron impulzivitásom miatt, kicsúszott a számon valami, ami lőporos hrodoként robbant, és olyan veszekedést váltott ki, hogy vége lett a kapcsolatnak. Ez a másik fél hibája is mondjuk, de ez nem történt volna meg, ha már akkor kezelve vagyok, és gondolkodni tudok, mielőtt beszélek... Írjak még ezekről? Szívesen, de csak holnap. Már lassan 40 perce nem alszom emiatt, szóval nagyon remélem volt értelme, és megmentettem egy gyereket a szenvedéstől... Ha akarsz írj privátot is akár szívesen beszélek erről. Linkelem mindjárt amit említettem