Miért csak társaságba alkoholizálok ?

Nem, nem mai trend. Ez volt 20 éve, 1000 éve, 2000 éve, mindig. Bordalokról hallottál már? És szerinted Jézus viccből változtatta borrá a vizet?

Az meg, hogy meg akarsz felelni, és érzékeny vagy a kritikára, nem szociális fóbia, az egészen mást jelent.

Szerintem megválaszoltad a saját kérdésed, legalább is, amit leírtál, az alapján ez logikus. :)

Ha azért iszol társaságban, hogy ne legyél zavarban és feloldódj, akkor miért innál akkor, ha nem társaságban vagy (vagyis épp nem vagy zavarban)?

De mögöttes indoktól függetlenül ez szerintem normális, sőt, ez közelebb van az egszségeshez, mint amikor valaki egyedül is felönt a garatra. Persze egyáltalán nem mindegy mennyiség, de utóbbi már hajlik az alkoholizmus felé.

A válasz a kérdésedre az első válaszolónál van és abban, hogy nem vagy elég erős ahhoz, hogy ellenállj a csoportnyomásnak.

Én abszolút antialkohilista családból származom, a középiskolai éveim mind arról szóltak húsz éve, hogy az egész osztályom minden egyes pénteken elment mulatni és alkoholt ivott, én meg nem. Nem voltam egyedül, volt az osztályomból még egy-két szintén nem ivó barátom, ez biztos, hogy segített engem abban, hogy ne essek a középiskolában amúgy is mindig hangsúlyos társadalmi nyomás áldozatává, mert meg is idealizáltam a nem ivást és hangoztattam, hogy nekem nincs szükségem alkoholra, hogy jól érezzem magam, és sajnálom azokat, akiknek kell.

Tényleg erősnek kell lenni, amikor egyedül vagy közel egyedül vagy egy társaságban, ám az a mondás, amelyet épp tegnap láttam, tán neked is segít: az alkohol konkrétan méreg a szervezetünknek, ahogy amúgy természetesen a cigaretta is, amit mindig is elítéltem pont ezért, mert mindkettő olyan dolog, amely rombolja az egészségünket, a cigaretta ráadásul még másokét is, senki nem élvezi az elsőt, de tán még a másodikat sem, ám társadalmi nyomásra, elvárásra az ember túllép a saját komfortzónáján, leküzdi a kellemetlenségét, hogy nem ízlik neki sem az első korty pia, sem az első cigi, ám ha mindenki, akkor nehogy már kimaradjak, hiába rombol belülről mindkettő és nem is jó, csak ismételni kell, azt mondják, még, még, még és majd jobb lesz (nem lesz jobb, csak megszokod a rosszat, a mérget!!!), és ez normális...?

Normális egy olyan társadalom, ahol az egészség rombolása érték? Akkor vagy menő, ha kárt teszel magadban?

Sosem voltam magányos, mindig voltak és vannak barátaim, párkapcsolatom, ivók és dohányzók is, szóval téves a nézet, hogy magányos maradsz, ha nem iszol velük. Aki meg beszól, annak visszaszólhatsz, ha meg valaki önmérgezést ír elő neked a barátsága feltételeként, az nem a barátod, te se keresd az illető barátságát!

Én már nem Magyarországon élek, hanem egy egészségesebb országban, ahol az alkoholizmus nem érték, hogy ki mennyit tud inni vagy hogy bírja a piát, és csak elvétve látok dohányzókat, ezért jobb a rálátásom a magyar helyzetre, mert én is onnan jöttem, ám messziről nézve vissza meglepő a különbség, amikor mesélem az új polgártársaimnak, hogy az ivás és az alkoholizmus érték, furán néznek rám, hogy mégis miért.

Miért? Egyszerű: mert melegít a hidegben, mert társadalmilag elfogadott függés, és mert az alkoholizmus a szegény és nyomorgó társadalmak jellemzője, mint a magyaré is.

Gondolj bele, hogy te is részese akarsz-e lenni a nyomorba vezető társadalmadnak csak azért, mert a haverok is isznak, ezért neked is kell?

Ajánlom szeretettel az én mantra mondatomat mindenkinek: nekem nem kell alkohol ahhoz, hogy jól érezzem magam.

Neked miért kell? Beszéljünk erről, mert ha akár csak egy embert is meg lehet menteni az alkoholizmustól és ezzel M.o. tán nem az alkoholizmusával lenne vezető a világban, akkor már megérte az összes betűm...