Mi történik az emberek többségével?

2

Csak szívatott vagy viccelt. A piros színt nem látta. (3 betűs: red).

Nem vagy te véletlenül autista?

Jó hogy megfogalmazódott benned ez a kérdés, mert már azt hittem, hogy tényleg én kezdek totál bekattanni. Egyszerűen az emberek nem értenek a szóból, és hiába fejtem ki esetleg a kérdéseikre a választ- így se fogják fel. Munkahelyen is rám van akadva pár ember, már a legutóbb inkább személyesre fogtam a dolgot és őszintén elmondtam h miért nem akarok szorosabb kapcsolatot (holott nem tartoztam vna semmilyen magyarázattal), de nem jut el a tudatukig. Párom is egyre több nonsense dolgot jelent ki, és sokszor olyan felelőtlen dolgokat tesz, hogy aztán csodálkozik a végkifejleten- és ezt persze vhogy rám akarja kenni.

Munkában egyetlen egy kollégámmal tudom értelmesen beszélgetni, és Ő is pedzegette h nem érti, mi van az emberekkel, holott aztán neki 30+ éve emberekkel foglalkozik. Munkahelyünkön is egyre többen viselkednek manipulatívan, agresszívan, a szharkeverésből is jut szinte minden napra egy, holott régebben nem volt ez annyira terítéken.

Amikor meg vkinek felhozom ezt, h egyszerűen hlyeség amit mond, vagy éppenséggel kér tőlem (pl. a kompetencia határom felett van a dolog), akkor ráfogja az én mentális állapotomra. Attól még h van mentális problémám, nem vagyok retardált- és az elmúlt pár hónapban egyre többen kezelnek így. Én azt vettem észre a páromon is, hogy minél több időt tölt telefonja mögé bújva, vagy nagyobb haveri társasággal, annál több fhaszságot hord össze. Sztem egyszerűen az emberek nem tudják az agyukat szűrő módba tenni, és elhisznek minden baromságot, amit mondanak neki, és nem gondolják végig logikusan az adott állítást. Egyébként meg egyre többet kapkodnak az emberek körülöttem, állandóan feszültek már akkor, ha 1 percnyi csúszás van, 0 rugalmasság szinte...

Őszintén szólva, én qvára belefáradtam ebbe, és próbálok minél távolabb kerülni az ilyen hlyeségektől, már nem állok le párommal se vitázni. Komolyan mondom, hogy lassan már senkinek se vágyok a társaságára, nem azért, mert különbnek tartanám magam, hanem ezzel egyszerűen nem tudok azonosulni. Már komolyan azon gondolkodtam, hogy mi az az eü állapot, amivel minimum 1 hónapra táppénzre tudnám íratni magam, mert rosszul vagyok a társasági lét gondolatától.

Az emberek nem logikusak hanem érzelmi alapon döntenek, mindenki a saját buborékán keresztül látja a világot, mivel mindenki csak azon keresztül tudja

Objektívan senki sem látja a világot, egyébként pont most volt valami tudományos áttörés, hogy bebizonyították, hogy objektív valóság nincsen és az ember kb nem tud semmit a maga körül lévő világról