Mennyire normális, hogy már nem vonz a természet/az erdő, és inkább otthon próbálok feltöltődni?

Régen rengeteget kirándultam 20 éves koromban, már akkor is sok mentális gondom volt, ugyanúgy, mint most, de akkor kikapcsolt, jól éreztem magam egy időre, főleg introvertáltként, nagyon imádtam.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, negatív/pozitív dolgok az életemben, közel 30 éves koromra viszont úgy érzem, egy nyűg az egész. Most szinte mindenhol megy ez a túrázós/bushcraft divat, ezért még jobban "rákényszerítve" érzem magam, hogy ki kellene menni a természetbe, távol az emberektől, élvezni a friss levegőt, de egyszerűen semmi jó hatással nincs rám.

Nem azt mondom, hogy káros, és még mindig nagyra tartom a természet erejét, de egyszerűen nem segít a sok problémától való elmenekülésben, úgy mint régen, alig bírom magam rávenni, hogy egyáltalán túrázzak, mert odaérve már nincsenek meg "a pozitív energiák".

Szerintetek normális, hogy valakit felnőtt korára már nem vonz annyira a túrázás, vagy ezzel kapcsolatos tevékenységek, vagy ez nem nevezhető normálisnak?

Könnyebben kikapcsolok valami "károsabb dologgal", mint pl. TV, számítógépes játék, a szabadban csak folyamatosan agyalok, mire hazaérek csak pocsékabbul érzem magam.