Disszociatív személyiségzavarral érdemes még léteznem?

Nekem nincs ilyen diagnózisom, de időnként jó felejteni. Vannak dolgok, amikre egyszerűen jobb nem emlékezni egyáltalán. A múlttal nem is nagyon foglalkozom. Akik ismernek, tudják, hogy néha kicsit szórakozott vagyok, de meg lehet magyarázni az aktuális időjárással vagy hogy még nem reggeliztem... Ami fontos, azt igyekszem leírni, feljegyezni valahova. Gyógyszert szedsz, jársz terápiára?

Segíteni fog!

Nekem is volt (van?) ilyen. Állandó alváshiány, kontrollálhatatlan nappali alvásrohamok, örömképtelenség, derealizáció, emlékezetkiesések, téveszmés dolgok, öntudatlan nappali kóborolások retrográd amnéziával, amik miatt hosszú időre munkaképtelenné váltam. A jó hír, hogy ebből valószínűleg fel lehet épülni. Nekem az segít, hogy amikor (jó sokára) pszichiáterhez fordultam, olyan antipszichotikumot írt fel, amitől jól alszom, napi legalább 9-10 órát. Ez más, mint az altató, ami fejbeüt, de azután kialvatlanul kel fel az ember. Regenerálja az idegeimet. Négy hónapja szedem és azóta minimálisra csökkentek a tüneteim. Annyi van még, hogy időnként filmszerűvé válik körülöttem a valóság és néha, amikor megszólalok, mintha más beszélne helyettem, de ez már tűrhető. Az továbbra is nagyon zavar, hogy a régebbi események közül fontos dolgokra képtelen vagyok visszaemlékezni. Van olyasmi is, amit most nagyon fontos lenne tudnom, hogy adott dologgal kapcsolatban egykor mit és hogy csináltam, de ha megfeszülök, akkor se jut eszembe. Várom, hogy talán később oldódni fog ez az amnézia.

Budapesti vagy? Ébredések Alapítványt javaslom.

És ha vki nem bp-i, neki mit javasoltok?

Sajnos ott nem ismerem az ellátóhelyeket, orvosokat.

Azért köszi. (Kérdező, remélem nem baj, hogy beleírtam.)

Igen. Az életben csomó dolog miatt jó élni. Természet, épített dolgok.