Mitől alakul ki a szeretethiány?

Sokszor érzem úgy, hogy senkinek nem számítok. Hogy éhezem a szeretetre, a törődésre, és ha nem kapom meg, akkor legszívesebben üvöltenék, annyira marcangol ez a magány érzés.

Máskor pedig teljesen jól elvagyok, és elvagyok magamban, magammal, nem kifejezetten hiányzik mások társasága.

Van párkapcsolatom is, vele is ugyanez a helyzet. Néha azt érzem, hogy már sok, és jó külön lenni (még nem élünk együtt, de ha pl együtt vagyunk több napig, akkor utána jó picit nélküle is lenni), máskor pedig úgy érzem, teljesen ki vagyok éhezve a figyelmére és társas magányt is érzek mellette (pláne mikor sokat tulorazik, hétvégi munkákkal és fáradt akkor is, ha együtt vagyunk). Szóval ilyen eléggé ingadozó...

Barátságaimban, párkapcsolatban is megfigyelhető ez az ingadozás. És nem feltétlen van oka annak, hogy mikor igénylem jobban vagy kevésbé a másikat.

Hormonok, kipihentség stb is befolyásolják ezt, hogy mikor alakul ki szeretetéhség?