Mégis mit tegyek, hogyha mentálisan annyira alul vagyok, annyira utálom magam, hogy öngyilkos akarok lenni?

Szóval ez egy elég komplex dolog. Soha nem volt egyszerű az életem, és néha azt kívánom, bár ne születtem volna meg. Borzasztó gyerekkorom volt, alkoholista apával nőttem fel. Szép lassan darabjaira hullott az életem, meghaltak anyai nagyszüleim amikor 1 éves sem voltam, elvesztettük apám miatt az otthonunkat, el kellett altatni a kutyámat, meghalt anyukám öccse szívrohamban 44 évesen, ugyanebben a hónapban 14 évesen holtan találtam apai nagypapám, miután a 15öt betöltöttem, 1 hétre rá meghalt apai nagymamám is. 1 évre és 3 hónapra rá meghalt a nagynéném is tüdőrákban, pont mint anyukája amikor kicsi voltam. Abban az évben egy influenszer srác a eltaposott, és egy 54 éves pasi a féléves kapcsink alatt megcsalt. Egy másik 33 éves pasi átvert, azt mondta hogy komolyat keres, 2 randin hülye 16 éves fejemmel ágyba mentem vele, szex után közölte, hogy csak alkalmit akart, van párja. Coming outoltam itthon, ami nem volt könnyű. (Ex)legjobb barátomnak coming outoltam először. Ő nagyon kedves és megértő volt. Idén júniusban ő eldobott, majd sulikezdés, új osztály, ő meg az egész osztálynak kiadta hogy meleg vagyok, a hátam mögött. Kiléptem a 2 éves, már fél éve szenvedéses mérgező kapcsolatomból, a pasik is, a suliban és, és itthon is azt éreztetik velem hogy nem vagyok elég. Gyenge vagyok, selejtes, haszontalan. Önbizalmam semennyi, utálom magam, rondának tartom, aki nem érdemel mást, csak ezt a szenvedést. Már hetek óta foglalkoztat az öngyilkosság, próbálkoztam is már, de gyenge voltam. Nem tudtam megtenni. Pedig mindenkinek jobb lenne, senkinek sem hiányoznék. Próbáltam vágdosni magam, bele akartam állítani egy üvegdarabot a kezembe, meg akartam magam fojtani. Pszichológushoz is járok már, saját döntésből, de úgy érzem, hogy ez nem elég, és nem tudom, mit tegyek. 18 éves vagyok egyébként.