Elmenjek szerintetek pszichológushoz?

Szia!

Azta, nagyon bátor vagy, hogy mindezt le merted írni...

Én amondó vagyok, hogy keress egy olyan szakembert, aki tényleg ért hozzá, majd menj el egy alkalomra. Ha úgy érzed, hogy jól esik a lelkednek,akkor járj, ha nem, akkor próbálj új pszichológus után nézni. Ha az se működik, inkább hagyd a dolgot. Néha jobban esik egy hozzánk közel álló emberrel beszélni ezekről, ezt is meg kell próbálni.Ha továbbra is segítség kellene, keress bátran privát üzenet ben, vagy írj egy kérdezői kommentet!

További szép napot!

Saját tapasztalatból írom, hogy segíthet a pszichológus. Neki panaszkodhatok úgy, hogy ő ezért fizetést kap, ez a munkája, szóval a legkevésbé sem fogja úgy fel, hogy én panaszkodok neki, próbálj így hozzáállni és lehet, hogy könnyebb lesz így elmenned.

Az már óriási bátorság, hogy felismerted a problémát, esetleg ha olvastad az Örökölt sors című könyvet, abban is sok érdekességet találhat az ember. Fontos a problémákkal foglalkozni, az pedig, hogy úgy érzed ezen dolgoznod kell, akkor mindenképp érdemes lehet egy szakembert keresni, mert te is érzed, hogy kell.

Nem befolyásolja a személyiséged, hogy vannak gondjaid, mindenkinek vannak, és ha ehhez úgy érzed kellene egy szakember, akkor csak bátorság kell hozzá. Értem azt is, hogy nem akarod elmondani otthon, de azért ez nem olyan dolog, el lehet mondani úgy is, hogy "megfogalmazódtak bennem olyan dolgok, amiket szeretnék feldolgozni, hogy ne gondolkodnak rajta többet és a paranoián is szeretnék túllépni, mert nehezíti kicsit a mindennapokat ezért megyek szakemberhez" és máris nem egy depressziós nyafogónak tűnsz, hanem egy érett felnőtt embernek és nem fognak aggódni, hogy biztos valami bajod van. Szorongás és maximalizmus miatt is érdemes lehet elmenni, és megosztani ezeket a dolgokat vele, lehet hogy nem az első alkalommal sétálsz ki új emberként, de engem nagyon sok időszakon átsegített, hogx rendszeresen jártam pszichológushoz.

Ha jó szakembert fogsz ki, akkor nem veszíthetsz vele. Ha nem érzed úgy, hogy meglenne az összhang, akkor mindig van másik.

24 éves vagyok, szintén egyetemista. Régen én is magamban oldottam meg minden problémát. Már egy éve, hogy eldöntöttem, nekem szakemberre van szükségem, amikor is először bántottam magam fizikailag. Innen még kb. háromnegyed év volt, mire rávettem magam, hogy végre pszichológushoz forduljak. Addig elsősorban alkoholba menekültem a problémáim, leginkább szorongás elől. Mindvégig úgy éreztem, nem érdemlek meg semmilyen segítséget, hiszen minden problémámért én vagyok a felelős és ezért nekem kellene megoldanom azokat. De szerencsére rájöttem, hogy se az alkohol, se nikotin, se koffein se más drog (csak füveztem, azt is csak néhányszor) nem fog meg megszabadítani a szorongástól, boldogtalanságtól és extrémebb esetekben az öngyilkos gondolatoktól és vagdosástól.

Így tényleg csak azt tudom tanácsolni, hogy nyugodtan fordulj segítségért, ebben nincs semmi szégyen és hosszabb távon csak nyerhetsz vele. Lehet elsőre nem lesz könnyű megnyílni a pszichológus előtt, de gondolj arra, hogy nálad sokkal rosszabbat is látott már és közös célotok, hogy jobban legyél. Ha pedig bármikor megakadna a beszélgetés, akkor kérdezni fog és/vagy vezeti tovább a témát, emiatt is fölösleges aggódni. Ez a munkája, ha ez nyugtat, minden bizonnyal nálad sokkal komolyabb problémákkal küzdő kliensekkel is volt már dolga (ezt nem azért mondom, mert a te nehézségeid ne lennének valósak és validak, hanem hogy ne stresszelj rá).

Addig is, bármennyire is unalmasan és klisésen hangzik is, az edzést tudom ajánlani teljes szívből. A létező legjobb természetes antidepresszáns és a legegészségesebb függőség. A legnehezebb időkben engem a futás mentett meg, anélkül simán lehet már nem élnék.

Kérdező olvasd csak vissza a kérdésed. :) Szorongás, túlgondolás, "néha paranoiás vagyok", ismétlődő negatív gondolatok, brutál keménynek kell lenni-mánia...

Egyik sem olyan dolog amivel ne lehetne leélni egy életet de szerintem azt te is látod, hogy ezek nélkül sokkal lazább és boldogabb is lehetne az az élet. Illetve az írásodat végigkísérte egy ez a saját magaddal szemben is kemény, kérelhetetlen attitűd, hogy keménynek kell lenni, nem szabad rinyálni stb.

Van az mondás, hogy aki nem hajlik az megtörik és ezt nagyon erősen látom. Aki megállás nélkül hajtja, ostorozza magát az borítékolható hogy előbb-utóbb törni fog mert nem tud megpihenni és elengedni magát. Szorongás, szomatikus problémák, alkohol, bármi előfrodulhat később, de van ami már most is van. Szóval hidd el jót fog tenni, hajrá :)

Ha valaki úgy érzi, pszichológusra van szüksége, az nem rinyálás. Mindőnknek vannak gondjai az életben, és ha nincs ott melletted egy jóbarát, akinek mindezt elmondatnád, lehet a pszichológus is ez a szereplő. Túlzottan zárkózott vagy, én úgy gondolom. Vagyis, miért ne tudhaná meg nagymamád és anyukád, hogy elmentél egy szakemberhez? Talán éppen ez kell, hogy ne érezd magad tőlük érzelmileg távol, ahogyan írtad. Persze nem látom, milyen a kapcsolatod velük, ezt csak te tudod.

Mindenesetre nagyon gyorsan fel kell hagynod ezzel a "kemény vagyok, mindent megoldok egyedül" létszemlélettel, mert ez mérgező és egy idő után azon fogod magad kapni, hogy mindent csak halmoztál és halmoztál fel magadban. És jönnek majd a hasonló kiborulások, mint ahogyan írtad, a párod testvérével.

Nem lehetséges az is, hogy a mesterszak és a levelező mellett dolgozás nagy terhet jelent neked? Egyetemistaként kérdezem. Tudom, hogy a jövőd érdekében teszed, ez nagyon becsülendő dolog, de talán többet kellene lazítanod, a pároddal lenned, barátaiddal szórakoznod, ha úgy adódik. Egy bizonyos fokig komolyan kell vennünk az életet, de te ezt bőven túlléped.

Remélem sikerül javítani egy kicsit a helyzeten így vagy úgy. Sok sikert!