A pszichológusom folyton az anyagi helyzetemről kérdez, nem pofátlan egy kicsit?

Kérdés, miért? Kapcsolódik ez valahogy a témáitokhoz? Nem egy embert ismerek, akire ráférne, hogy elbeszélgessen egy pszichológussal az anyagiakhoz való hozzáállásáról, az öncélú kíváncsiskodást viszont nem kell eltűrnöd. Ha folytatni akarod vele a munkát, szegezd neki a kérdést, miért rugózik ezen, de ha pofátlannak érzed, az már régen rossz, én biztosan váltanék. A másik dolog, hogy az ő dolga, hogy odafigyeljen rád, nemcsak arra, amit mondasz, hanem arra is, hogy reagálsz arra, amit ő mond. Észre kellene vennie, hogy téged ez a téma zavar, és ha észrevette, tisztáznia kellene veled, ő miért tartja mégis fontosnak. Talán nem a megfelelő szakembernél vagy.

(Egyébként ókonzervatívként nem zavar a téma, inkább azt furcsállom, ha valakinek a pénztárcája a legintimebb testtája, és előbb beszél a lelki problémáiról, mint az anyagi helyzetéről, de mindegy, mert elemi udvariasság, hogy nem vagyunk tolakodóak, erre egy segítő szakma sem jogosít fel senkit.)