Lenne kedve valakinek beszélgetni ebben az esetben?

Erről nem itt kell beszélni, hanem szakemberrel.

Beszélgethetünk, de nem vagyok szakember, ennek tudatában kezeld mindent amit mondok.

Beszélgess magaddal. (Nem sértésnek szánom, tanácsnak.) A pánikod valamilyen számodra szorító élethelyzet következménye. Mikor épp nem szorongsz, biztonságban érzed magad, kezdd el megbeszélgetni magaddal (még jobb, ha minden gondolatodat leírod), hogy saját magadat hergeled bele a pánikba, mégpedig a gondolataiddal. Túlzottan éber vagy, ezzel feszültségben tartod az egész testedet, ráadásul folyamatosan. Ez az állapot teljesen felzabálja a tartalékaidat, feszültség folyamatosan, enyhülés sosem. Ebből jön a pánik, ráadásul sosem olyan helyzetben, ami indokolná. Ha nyugodt állapotban megtanítod magadnak, hogy eltúlzottak a reakcióid, könnyebben figyelmezteted magad ugyanerre ha éppen jön a "para". De nagyon sokszor van olyan, hogy az életedet olyan közegben éled ami megbetegít. Van, hogy teljesen el kell szeparálódni (költözni), hisz hiába nyugtatod meg magad ha folyamatosan visszatérsz a feszültséget keltő helyzetbe, környezetbe.