Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Mi a franc van velem? Már en...

Mi a franc van velem? Már en se tudom mit akarok, mit érzek?

Figyelt kérdés
Általános iskola felső tagozataban az egész osztály kikozositett, napi szinten verbális és fizikai bántalmazás áldozata voltam. Minden napom maga volt a Pokol, rettegtem egész nap, mindentől, hogy aznap mivel készültek, mivel fognak megalazni és kigunyolni, attól hogy senki nem fog hozzám szólni egy kedves szót se, és barátok nélkül töltöttem el az éveket. Magányos és boldogtalan voltam. Tavaly kerültem középiskola első osztályába szintén rettegtem, hogy nem lesz senki,akivel beszélgetni tudnék. Tulajdonképpen ez így is történt, plusz mivel erősen introvertalt és szorongó ember vagyok, nem beszélgettem senkivel se, ráadásul volt még jó néhány mások számára érthetetlen és fura szokásom. Ezek miatt sokszor kibeszeltek és lenéztek. Aztán év vége felé történt, azt hiszem májusban, hogy az egyik szaktanar elbeszelgetett velem, mert ő is és több kollégája is észrevette hogy valószínűleg nem érzem jól magam ebben a suliban és Magányos is lehetek. Én őszinte is voltam, az iskolai bántalmazáson kívül mindent bevallottam, azt hogy valóban Magányos vagyok, meg ilyenek. Aztán elkezdodott az idei tanév és azt vettem észre, hogy mindenki nyitni kezd felém. Barátságosak velem, beszélgetni akarnak stb. Kezdett egyre inkább csökkenni a szorkngasom és a bizalmatlansagom az emberfktol és úgy éreztem kezdek boldog lenni és hogy valóra vált az álmom. Olyan 2-2,5 hónapig ez így ment, aztán kezdett brutálisan lefarasztani az egész, hogy mindenki velem akar beszélgetni, hogy állandóan hozzám akár szólni valaki hogy folyamatosan szociális helyzeteknek vagyok kitéve. Nem csak hogy lefarasztott hanem idegesített is már. Ezért szép lassan elkezdtem mindenkit eluldozni magam mellől, bunkosaggal, flegmasaggal,meg ehhez hasonló módszerekkel (tudom, hogy nem vagyok jó ember, fölös mondanotok). Így azóta megint nem szólnak hozzám, vagy aki mégis, az nagyon ritkán, és ez nekem így jó. Viszont megint hallom, hogy kibeszelnek a hátam mögött és így újra kezd felerosodni a szorongasom az emberektől, és még jobban zarkozottabb lettem, mint azelőtt mikor még nem akartak beszélgetni velem. Mielőtt írnátok a pszichologust, már eldontottem hogy akarok járni, még nem említettem a szüleimnek de mindenképpen rendezni fogjuk. Azt is megertem teljesen, ha esetleg eliteltek, mert igazatok van, messze nem vagyok egy szent.

jan. 25. 15:23
 1/3 A kérdező kommentje:
Mitől lehet, hogy akkor magányosan éreztem magam és barátokat akartam, de amikor már beszélgetni kezdtek velem, egy idő után túl sok lett és mostmár mégis egyedül akarok lenni?
jan. 25. 15:25
 2/3 anonim válasza:
Én is az általános iskolai éveim alatt ugyanebben a helyzetben voltam, ahogyan te is. A középiskola az jól indult, viszont most így utolsó évre teljesen eltávolodtak tőlem az emberek. Eleinte zavart a dolog, de már megszoktam (a mai napom is úgy telt el, hogy alig váltottam pár szót). Nem tehetsz arról, hogy ilyen vagy, meglehet, hogy a múltban ért sok csalódás/szenvedés miatt már nem tudsz nyitni az emberek felé és ezért érzed magad jobban egyedül.
jan. 25. 16:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim ***** válasza:
100%
Introvertált vagy, vagyis a sok beszélgetés ehhez hasonló dolog lefáraszt, persze ettől még nem vagy antiszociális, és úgyanúgy kellenek az emberi kapcsolatok, csak neked több énidőre van szükséged
jan. 28. 01:03
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2023, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!