A mentális betegekkel rosszul bánnak az intézetekben?

Csak szélsőséges esetekben van ez így, pl. a zárt osztályokon.

Benedek István: Aranyketrec c. könyvét ajánlom olvasásra. Nem mindenhol bánnak úgy a betegekkel, ahogy írod.

Nyírőbe pl. ilyen ahogy leírtad.

Megjártam tiniként a pszichiátriát. A leszedáláson és fizikai rögzítésen kívül tényleg így mentek a dolgok. Rossznak hangzik, de nem annyira borzalmas. Be kell látni, hogy ezek a dolgok a te érdekedben történnek és az orvosok nem az ellenségeid, utána hozzászoksz. Nem vidám hely, de közel sem börtön.

Hogy lehetne másképp szerinted?

Igen, a mentális betegségeknél alapvetően nincs belátási képesség. Pont ezért kell másoknak hozni a szabályokat. De ilyen szabályok vannak a katonaságnál, a táborokban, bárhol ahol több embert kell egyszerre mozgatni. Most az hogy lehetne, hogy mindenki felkel valamikor, eszik valamikor, alszik valamikor? Arról pedig nem beszélünk, hogy az ilyen beteg általában ön- és/vagy közveszélyes lenne ha nem kezelnék.

Azért utolsó, azt ne felejtsük el, hogy vannak olyan mentális betegségek, ahol igenis van belátási képesség, mégis önkényesen tömik az embert gyógyszerrel, mert az majd helyrehoz. Nem hoz helyre, főleg, ha csak random 3 perces beszélgetés után valami felírnak, amire épp támogatást kap a korház. Én is voltam tiniként pszichiátrián egy krízis miatt. Az első éjszakán rögtön antipszichotikummal indítottak, mikor soha nem volt semmilyen olyan zavarom, ami indokolta volna ezt. Utána kaptam még valamit, aztán aludtam egész nap. Pedig a magam 18 évével és a félénk természetemmel nem én voltam a legbajosabb beteg, akit ki kell ütni, hogy kezelni lehessen. A pszichiátria sajnos ma is ugyan olyan embertelen, mint 50 éve, és a mentális betegeket valami különcnek tekinti.