Hogy tudnék megnyugodni?
Februárban kezdtem egy új munkahelyen mint üzletvezető-helyettes. Előtte csak részmunkaidős állasom volt, de szintén élelmiszerüzletben, úgyhogy már tapasztaltabban léptem be. Az alkalmazottak az első napokban úgy kezeltek mint valami ágról szakadtat, nem is tudták, hogy ki vagyok, mi vagyok. Úgy éreztem, hogy lenéznek. A főnök épp szabadságon volt, addig a másik helyettessel kezdtem egy műszakon. Az első napon elszóltam magam, ami később a főnök fülébe jutott: annyit mondtam, hogy ebben az üzletben kevesebb munkája van a helyetteseknek mint ott, ahol azelőtt voltam. Ezt a főnöknek úgy adták tovább, hogy a helyettesek nem csinálnak semmit, semmi munkájuk nincsen. Ettől a perctől arrogánsan, lekicsinylően és ingerülten bánt velem. Próbáltam kedves és tisztelettudó lenni vele. A munkám 100%-osan elvégezni, de mivel csak betanultam voltak kisebb hibáim. Állandóan meg voltam fedve. A hét elején megkérdeztem, mi a véleménye rólam. Elkezdett panaszkodni, hogy nem foglalkozok az e-mailekkel, a hívásokkal, hogy a tőle kapott munkát túl sokáig csinálom, nem figyelek az üzletre. Másnap igyekeztem odafigyelni mindenre, ellenőriztem az e-maileket stb. Amikor érről értesült, pont emiatt szidott le, hogy ezzel még nem kell foglalkoznom, mert még nem vagyok abban a betanulási fázisban. Nem értettem, mit akar, össze-visszabeszélt. Nem magyarázott, azt akarta, hogy mindent csináljak utasítások nélkül, magyarázat nélkül. Tegnap az egyik helyettese jogtalanul megvádolt egy olyan tettel, ami szigorúan tilos (saját magadnak sztornót csinálni). A főnök ingerülten, megalázóan ordibálni kezdett velem. Még életemben így nem bántak velem. Sikerült bebizonyítanom, hogy nem igaz, amit állított rólam, de közvetlen ezután egy másik dolog miatt szidott le. Ennyivel le is tudott mindent. A műszakom lejárta után elköszöntem és elmentem. Az úton arra jutottam, hogy felmondok. Visszafordultam az üzletbe, és akkora Istenadta szerencsém volt, épp az üzlet előtt összefutottam a főnök főnökével. Vele megbeszéltem a dolgokat, és megértette min megyek keresztül. A felmondást nem fogadta el, helyette áttesz egy másik üzletbe, ahol hétfőnk kezdek.
A kérdésem: azóta állandóan ezen gondolkodok, szorongok és rosszul vagyok. A szívem környékén nyomást, szorítást érzek. A nap 24 órájában ezen pörgök. Amikor munkába mentek gyomoridegeim voltam, a sírás kerülgetett, állandóan attól rettegtem, hogy legközelebb, hogyan aláznak majd meg. És most, hogy már elszabadultam onnan, még mindig folytatódik. Mit csináljak, hogy abbamaradjon és ismét normálisan élhessek?
válasza:Pl kezd azzal, hogy karakán módon kiállsz magadért, és a kezdő napjaidon nem értékeled más munkáját.
Önmagában a sztorival nincs gond és azzal sem amit mondtál, csak ezt nem egy kezdő szakaszban kéne megtenni, mert ha jól értem innen indult ki ez az egész.
Ha valaki ordibál veled, megalázó módon nem vagy köteles ugyanúgy kedvesen, és tisztelettudóan hozzáálni, legyen az kolléga vagy főnök.
Amikor azt mondta a főnököd nem végzed jol a munkád, én fix megkérdeztem volna tőle hogy akkor miért nem rúg ki.
És most nem azt mondom hogy légy bunkó, de ha valaki nem értékeli vagy viszonozza a tiszteletedet, legyen az munkahely/kapcsolat, akármi, arról a helyről el kell menni.
Olyan dolog miatt szorongsz, amit mások tettek beléd. A probléma ezzel a dologgal az, hogy gondolom a munkahely ahova mész hétfőtől oda a főnököd által, teljesen fix hogy elfog jutni a tortentek.
Tehát én azt tanácsolom külső szemlélőként, hogy nezz szembe a belső értékeiddel, mert ez nem oké h valaki megaláz, és te ezt hagyod, sőt szorongsz miatta.
A kövi melo helyeden, legy 100%osan bizalmatlan, légy kedves mindenkivel, de nem bizz meg senkiben, és főleg nem mondj munka értékeléssel kapcsolatos dolgokat. Lehet másról igy beszélgetni/ismerkedni/barátkozni.
Sok szerencsét neked a helyen, és ne béta legyél hanem alfa. Puszi
válasza:Sajnálom,tudom milyen nehéz,én is hasonlóan jártam,csak sajnos nem engedhettem meg magamnak a felmondást az anyagiak miatt,így vagy egy évig csak tűrtem a rettenetes bánásmódot mind a főnökömtől és a kollégáimtól is.
Én azzal próbáltam nyugtatni magam,hogy megpróbáltam elvonni a figyelmemet sorozatokkal,filmekkel,takarítással, hobbikkal. Bár nem ment teljesen de jobb,mint a semmi. Kitartást kívánok,és azt tanácsolom,ha az új helyen sem lesz jobb,és az anyagiaktól nem kell tartanod,inkább mondj fel,a lelki egészséged többet ér,mint ahogy bánnak veled ezek az emberek.
válasza: válasza:A legnagyobb probléma a masszív önbizalomhiányod. Ez természetesen nem menti fel a kollégáidat, mert tisztességtelen és nem is reális egy újonnan érkezőtől azt várni, hogy úgy dolgozzon a meglévő rendszerben, mint aki évek óta ott van. Sajnos nagyon sok primitív, empátiában szegény és mások háta mögött sz.rt kavaró ember van, akik megérzik, ha valaki sérülékeny, és rászállnak. Tényleg meg kellene tanulnod kezelni őket, mert másképp ugyanez a kotta ismétlődhet máshol.
Karakánságot és erőt kellene sugározni, de nem agresszív, hanem asszertív módon. Ha új helyre kerülsz, mutatkozz be, és bátran mondd el, hogy milyen beosztásban dolgozol (ne a kollégáknak kelljen kitalálni, hogy mit keresel ott). Igyekezz betanulni, de ne frusztráld magadat a hibák miatt, mert mindenkinek vannak kezdeti nehézségei (akkor is, ha ezt később elfelejtik). Légy barátságos, de egészségesen gyanakvó (úgy tegyél megjegyzéseket, mintha a főnök is ott lenne és hallaná - vagyis leginkább sehogy). Kommunikálj egyértelműen, és tudatosítsd magadban, hogy a "tőlem telhető legjobb" az pont elég jó. Aki bizonytalan, szorongó és sérülékeny, azt a sz.r emberek nem felkarolják, hanem támadják - aki pedig erőt sugároz, attól tartanak, és keresik a kedvét. Szerencsére tanulható is (ha nem jön természetesen), hogy hogyan kell a második csoportba tartozni. Tapasztalatból beszélek.
válasza: válasza:"Kedves Béla! Kérlek, ne kiabálj velem, kollégák vagyunk. Ha vannak stresszkezelési problémáid, akkor arra találj valamilyen megoldást.
Ha nem vagy elégedett a munkámmal, mondd meg nyugodtan, igyekszem, vagy mondd azt, hogy menjek el."
Ha nem mondja, hogy menj el, akkor nem annyira elégedett, csak rajtad verei le az idegességét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!