Hogyan dolgozzak fel rengeteg lelki bántalmazást?

Benne voltam egy olyan házasságban, ahol nem lehetett véleményem, ahol mindig én voltam a hibás mindenért. Otthon kellett maradnom a gyerekemmel 5 éves koráig, nem dolgozhattam,saját akaratom véleményem nem lehetett semmiben.Gyakorlatilag 2 személyt lányomat és a férjemet , kellett kiszolgálnom . Úgy érzem nem vagyok normális mert 6 évig így éltem. Én megpróbáltam jó feleség és anya lenni . Most belémrúgott a lányom tegnap és az apja azt mondta hogy dehát gyerek… Ököllel beleütött a karomba a férjem mikor már 1 órája sírtam. Próbálok helyrejönni lelkileg , elvileg akkor én ki hordtam , megszültem, főztem neki, éjszakáztam vele, orvoshoz rohantam ha kellett, ölelhettem , simogattam, dícsérgettem,mesét meséltem, és cserébe 6 évesen belémrúg, de itt megint csak el vagyok taposva mert nehogy már hiszen csak egy gyerek, ne is sírjak. Hiába szóltak az oviban hogy agresszív, dadusba belerúg. Nem lehet megbűntetni mert apuka hazaér és adjam vissza a gyereknek a tabletjét, mert hát sír a gyerek nélküle. Közösen az apjával nem tudok gyereket nevelni mert a férjem szerint mindenki hülye, a lányunk pedig maga a csoda. Csoda végülis mert ilyen agresszív gyereket még nem láttam. Azért fáj ennyire mert jó anya akartam lenni. Abban hittem hogy ha szeretem és odafigyelek rá és bíztatom dícséretem akkor szeretni fog. Ha ölelgetem akkor szeretni fog. Abból a szempontból vagyok rossz ember hogy ha rossz volt az oviban akkor nem akartam jutalmazni, nem akartam neki venni kis apróságot, nem akartam aznapra tabletet adni neki és nem akartam játszóházba vinni. Van valami pszihológus biztos, de a férjem eleve lehülyézi őket hogy vinném oda a lányomat. Nem beszélve arról hogy be kéne menni mind3munknak , hiszen a gyerek nem egymagában lett kezelhetetlen vagy agresszív.