Hogyan kezeljem ezt a traumát amit az iskolai életem okoz?

Egy hosszú barátságban kiderülhetett számomra, hogy egy vak f@rok vagyok. A volt legjobb barátnőmnek mindent megadtam amire csak szüksége lehetett. Lelki, anyagi, szellemi, fizikai támogatást.

Tényleg mindig ott voltam mellette amikor f0sós hányásos vírusa volt az utolsó forint zsebpénzemen almát meg kekszet vettem neki, mert azt evett volna és mentem hozzájuk csináltam neki enni. Mindig ott voltam, ha meghalt a családba valaki, ha a pasija tette padlóra. Mindig. De ez nem teljesen volt kölcsönös, de soha nem is vártam semmit vissza.

Viszont, most megnyertem egy egyetemi versenyt (középiskolások vagyunk) és kibújt a szög a zsákból, hirtelen sz@r barát lettem, folyamatosan kibeszél a hátam mögött, nem beszélünk, nem is gratulált, semmi. (egyébként valakit érdekel privátban leírom, hogy mivel nyertem)

Aztán mostanra már egyáltalán nem áll szóba velem senki az osztályba, mert egy rib@nncc vagyok. De fogalmam sincs mit tehettem ami ennyire szar mindenkinek. Ez engem lelkileg annyira megvisel, hogy éjszaka sírva kelek fel, párom mondta, hogy olyan hangosan csikorogtatom a fogam, hogy arra kel fel éjszaka. Olyankor kelt engem is, most meg már az állkapcsom is be van tőle durranva. Alig tudom kinyitni a számat, annyira fáj abba a pontba.

Mit tegyek? Másik iskolába nem szeretnék emiatt menni. A barátnőmet meg nem szeretném vissza fogadni. A saját lelkiállapotomat szeretném helyre szedni. Mit kezdjek magammal?

Szívesen késbe feküdnék...

17l